Vándorszínészek érkeztek március 8-án a Vörösmarty Színházba: a hazai mozibemutatóval egy időben a fehérvári teátrumban tartották a Kossuth-díjas Sándor Pál új filmjének vörös szőnyeges filmpremierjét. A filmvetítés után a közönség a rendezővel és a film főszereplőivel találkozhatott a színház kávézójában. „Örömmel adtunk hajlékot a Vándorszínészeknek erre az estére itt, a magyar nyelvű színjátszás bölcsőjében” – mondta a közönséget köszöntve Szikora János. A Vörösmarty Színház igazgatója emlékeztetett arra, hogy 1872-ben tették le a színház alapkövét, amikor Pesten még német nyelven játszottak a színházak, és ezen falak között hangzott fel először magyarul Shakespeare Lear királya. Ezt megelőzően pedig nem messze innen, a Kossuth utcai Pelikán fogadó nagytermében működött az a vándorszíntársulatokat foglalkoztató teátrum, ahol az 1840-es évek elején Petőfi is játszott Borostyán művésznéven. És ezzel máris elérkeztünk a filmhez: a Vándorszínészek épp ezekben az években játszódik, és feltűnik benne egy Borostyán nevű színházi mindenes is, aki nagyon szeretne színész lenni, minden darabot fejből tud, de a társulat direktora, Kantó (akit a Vörösmarty Színház társulatának tagja, Gáspár Sándor alakít) csak a kulisszák mögött foglalkoztatja... A maroknyi vándorszínész az országot járja, és minden vágyuk az, hogy Pestre jussanak, és kőszínházban játszhassanak. Előadásuk egy helyen félreértést okoz és dühös verekedést robbant ki: a kavarodásban egy ifjú katona is beszáll a bunyóba, majd emiatt bujdosni kényszerül. A katonaszökevényt a társulat befogadja, és együtt zötyögnek faluról falura Pest felé. A fiú azt hiszi, megmenekült, pedig a későbbiekben lesz még része akasztásban, csábításban, párbajban és persze szerelemben – és nem csak a színpadon. A kosztümös „road movie” egy színtársulat külső és belső utazásának humorral és iróniával átszőtt története. A forgatókönyvet Sándor Pál, Szekér András és Péterfy Gergely írta, a főbb szerepekben Mohai Tamás, Martinovics Dorina, Gáspár Sándor, Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Hegedűs D. Géza, Végh Péter és ifj. Vidnyászky Attila látható, az operatőr Garas Dániel. Sándor Pál rendező mellett a szereplők közül Gáspár Sándor (Kantó), Gerő Botond (Salamon), Hegedűs D. Géza (Kova), Kovács Krisztián (Komáromy) és Mohai Tamás (Fekete) volt a Vörösmarty Színház vendége, velük találkozhatott a közönség a teátrum kávézójában a vastapssal zárult filmvetítés után. Szikora János azzal vezette be a beszélgetést, hogy a Bohóc a falon, a Régi idők focija, a Szabadíts meg a gonosztól és a Szerencsés Dániel rendezője nem először forgat komédiásokról, hiszen a Ripacsok és a Miss Arizóna is a kulisszák mögötti világban játszódik, vagyis szemlátomást nagyon szereti a színészeket. „Valójában az embereket szeretem” – válaszolta nevetve Sándor Pál, aki felidézte, hogy a film alapötlete a Bajor Gizi Színészmúzeumban született, itt látott meg vándorszínészekről készült portrékat. Az alapötlettől a forgatás megkezdéséig több mint hat év telt el, ennyi idő kellett a forgatókönyv megírásához és elfogadásához, a támogatások megszerzéséhez. A szereplőkkel kapcsolatban Sándor Pál arról beszélt, hogy ezzel a csapattal még nem dolgozott így együtt, de szeretne velük újabb filmet forgatni. Érdekesség, hogy a fiatal szereplőkre többnyire színházakban figyelt fel, és az ifjú Salamont játszó Gerő Botond kivételével valamennyien casting vagy próbafelvétel nélkül kerültek be a filmbe. A beszélgetés résztvevői elárulták, hogy a forgatás során a stáb körbejárta Magyarországot, közel hetven különböző helyszínen dolgoztak. A film talán leglátványosabb jelenete, amikor a társulat ekhós szekere a vízbe borul, és mint egy katasztrófafilmben, a légteret ellepi a víz, az utasok levegőért kapkodnak. Ennek a jelenetnek a forgatásáról több szereplő is beszélt, hiszen mindenki másként élte meg a víz alatti forgatás nehézségeit. Emellett kisebb-nagyobb kulisszatitkokat, érdekes, többnyire vidám sztorikat osztottak meg a közönséggel a szereplők. A forgatás, filmkészítés legnehezebb részeit firtató nézői kérdésre válaszolva Sándor Pál nem titkolta, hogy számára az volt a legnehezebb, hogy a felvett nyersanyagban megtalálja magát a filmet. Akik figyelemmel kísérik a magyar filmgyártást, tudják, hogy ezt a filmet 2015-ben forgatták. A forgatás befejeztével az első vágás egy évig tartott, és a rendező nagyon elégedetlen volt az eredménnyel, ezért egy új vágóval, Gothár Mártonnal, akinek a film vége főcímében külön köszönetet is mond, újabb háromnegyed évet dolgoztak a filmen, így született meg a 2018. március 8-án mozikba került alkotás. A beszélgetés végén Szikora János színházi rendezésre hívta meg Sándor Pált, aki igent mondott, így az este azzal zárult, hogy legközelebb egy színházi premieren találkozhat vele a fehérvári közönség.