Rideg Ferenc bronzdiplomás fotóművész képeiből nyílt jubileumi kiállítás A Szabadművelődés Házában. Az idén 70 esztendős alkotó 50 éve fotózik, és 30 éve állított ki először, mostani tárlata válogatás az elmúlt 50 évi fotótermésének 163 zsűrizett képeinek legjavából.  A kiállítást Posfai Attila, a Székesfehérvári Fotóklub vezetője nyitotta meg, az alkotó pályáját Rideg Ferencné Zsuzsa mutatta be, verssel és zenével Kozma Zsuzsa és Bakos-Kapási Zsófia színesítette a megnyitót. A tárlat január 14-ig látogatható. Rideg Ferencné a következő gondolatokat osztotta meg a jelenlévőkkel: „Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit ezen az úgynevezett jubileumi fotókiállításon. Háromszorosan jubileumi ez Feri életében: egyszer az évszámait illetően, ami nem kevesebb, mint 70, azután 50 év a fotózásban, 30 év pedig az első kiállítása óta. Én most rendhagyó módon nem a bemutatott fotókról szeretnék beszélni, hiszen a fotózáshoz nem értek. Arról szeretnék pár gondolatot megosztani az itt jelenlévőkkel, hogy az elmúlt 50 évben mi mindent éltem meg mint társ, és mint feleség egy fotóssal. És arról is, hogy mi történt Ferivel az elmúlt több mint fél emberöltő alatt. Az első időben, Feri katonaévei alatt, csak a fekete-fehér képek mennyiségét láttam, ami nem volt kevésnek mondható. Itt avatta be a fotózás rejtelmeibe Tárnok Gyula. Tőle tanulta meg a fotózás alapjait. Később, amikor belépett az Építők Pintér Károly Fotóklubjába (ekkor már volt egy igazi fényképezőgépe, Zenit 3M), kezdődött igazán a fotózás. Rengeteg fotósprogramon vett részt, voltak olyan fotóstúrák, melyre mindketten elmentünk.  Párhuzamosan sok mozgófilmet is készített, főleg, amikor kislányunk megszületett. Ekkor már kezdett igazi szenvedéllyé válni a fotózás. Ha esett, ha fújt, akkor is minden héten menni kellett a fotóklubba. Igazi nagy nevektől tudtak tanulni egy-egy klubfoglalkozáson, kivesézve az elkészített képeket. Ilyenek voltak, hogy csak 1-2 nevet említsek, Nagy Ottó, Kabáczy Szilárd, Szekfű József. Sajnos, ők már nem lehetnek közöttünk. Ezt követően folyamatosan képezte magát. Akár autodidakta módon, de elvégzett több tanfolyamot is. Ahogy múltak az évek, egyre több lehetőségünk volt utazni. Ekkor már minden utazásunk úgy zajlott, hogy a negyedik társ a családunknál a fotófelszerelés volt. (Ekkor még egy kicsit sovány, de mára már 8-10 kilósra hízott a fotós batyu). Ez nem azt jelenti, hogy rengeteg családi képünk van, hanem tényleg saját örömére fotózott. Doppingolta ebben a minden évben megrendezésre kerülő „Utazás a világ körül” című fotópályázat, valamint a Magyar Fotográfia Napja alkalmából megrendezett kiállítások és elismerések. Az igen aktív évek idején (akkor még nem volt digitális technika) százszámra készültek a képek, súlyra is tekintélyes mennyiség volt, amit elő kellett hívatni, és jó, ha összejött egy kiállítási anyag. Ugyan a falra nem került képek semmire sem voltak jók, mert egy ajtókilincs 5 féle formában, vagy egy ablak ugyanígy. Egy-egy ilyen kiállításban rengeteg energia és munka volt. Az anyagi oldaláról ne is beszéljünk. Az idegeskedésből is kijutott főleg nekem. Mivel idegen nyelvismerettel nem rendelkezünk, mindig szervezett úttal utaztunk. Ez számomra hihetetlen feladatot jelentett. Mert azt minden fotós tudja, ha lát egy elszalaszthatatlan témát, akkor ő elveszíti az időérzékét, a turistacsoport pedig haladt tovább. Ennek összehangolása nem kis logisztikát jelentett, de megúsztuk mindig eltévedés nélkül. Feri pedig csak itthon tudta meg részletesen, hogy merre jártunk, mit láttunk, mert ismerőseink szerint ő mindig csak objektíven (azaz lukon) keresztül látta a világot. Hihetetlen lelkesedéssel fotózott és képezte magát, én pedig büszke voltam, hogy ebben a segítségére lehetek. 1986-ban volt az első önálló fotókiállítása. Erről tanúskodik az egyik keretben az akkori kiállítási meghívó. Hihetetlen nagy dolognak számított akkoriban, hogy aktfotók is falra kerülhettek.  Azt a kiállítást a mostanival együtt még 25 követte. Én úgy gondolom, hogy azokat a korábbi igen aktív éveket most már  egy kicsit nyugalmasabb időszak követi. Mára már lehetőség van lessátrakból fotózni, így alkalom adtán egy helyből várja meg még a fotótéma előkerül, nem pedig ő rója a kilométereket. Végezetül pedig pár gondolat a mai kiállításról. Ezek a képek az évek során mind fotópályázaton, zsűri által elfogadott és falra került képek. Próbáltunk egy kis ízelítőt összeállítani az évek munkájából. Nem volt könnyű, mert ezekből a zsűrizett képekből 163 db van. És remélem, azért még nincs vége a sikereknek. Nem is húzom tovább az időt, kérem, tekintsék  meg a kiállítást és fogadják ezt  olyan szeretettel, amilyen szeretettel Feri ez összeállította. Jó szórakozást kívánok! Köszönöm, hogy meghallgattak.”