A holnap nyíló, Garami Richárd életművéből válogatott kiállítás megnyitójához kapcsolódva a fehervar.net fotósa, Göbölyös Imre felidézett egy 12 évvel ezelőtti emléket – a különleges akció ugyanis nagyon jellemző volt Ricsire.

„Emlékére állította...”

2005. május 15.

„Illegális” köztéri szoborállítás történt Fehérváron, ám magát a szobrot egy hétig senki sem vette észre. Az alkotást egy korábban ellopott szobor emlékére állította készítője, aki rövid hallgatás után felfedte kilétét. Vilt Tibor 1963-ban készítette a Merengő című bronzszobrát, amely az 1968-as Velencei Biennálén hazánkat képviselte Vilt másik műve, a Dorottya című 320 centiméteres alumíniumkompozíció mellett. A 170 centiméteres szobrot a Szent István Király Múzeumnak ajándékozta, a múzeum pedig a Várkörúton lévő szabadtéri szoborparkban helyezte el. A szobrot 1998. augusztus 24-én máig ismeretlen tettesek ellopták, Halász Károly Plasztika I. című alkotásával együtt. – Ez volt a kedvenc szobrom, ezért elhatároztam, hogy valamilyen módon megidézem legalább az alkotás lelkét - mondta a fehervar.net-nek Garami Richárd képzőművész, akit elsősorban fotósként és filmesként ismernek a városban. – A móri művésztelepen titokban, korabeli fényképek alapján elkészítettem a szobor sziluettjét, és a Kortárs Művészeti Fesztivál ideje alatt egy kis réztábla kíséretében felállítottam az egykori szobor helyére, mintegy rendkívüli fesztiválprogramként. – Hogy sikerült titokban elhelyezni? Éjjel, a kerítésen átmászva? – Pontosan. A Méhkasaula partyja után, hajnali fél kettőkor Korompai Péter segítségével, a kerítésen átmászva állítottuk fel a sziluettet. A szobrot úgy készítettem el, hogy mintegy tíz másodperc alatt rögzíteni lehetett, így a felállítását senki nem vette észre. Aztán magát a szobrot sem, legalább egy hétig. Igazából nem is akartam felfedni, hogy én készítettem az emléket, most viszont kíváncsian várom egyrészt a közönség, másrészt a szakma, a múzeum szakvéleményét: helyén maradhat-e Vilt Tibor egykori szobrának emléke.

Vilt Tibor (1905–1983) szobrász, Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. 1922-1926 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1928–30-ban Ernst Lajos ösztöndíjával Rómában tanult. Első jelentős alkotását, önarcképét 1926-ban mintázta meg, de művészetét, expresszív-konstruktív izgalmas kisplasztikáit igazából a hatvanas években ismerte meg a nagyközönség. Alkotásaiban a mozgás, a változás korszerű kifejezését kereste. Műveiben elsősorban bronzot, fémet, üveget alkalmazott. Az 1968-as Velencei Biennálén Dorottya című 320 centiméteres alumíniumkompozíciója és Merengő című 170 centiméteres bronzműve szerepelt. 1973-ban a Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díjnyertese volt.

Lőrincz Miklós, fotó: Göbölyös Imre

Az eredeti, 2005-ös cikk itt:

„Emlékére állította:..."

„Illegális” köztéri szoborállítás történt Fehérváron, ám magát a szobrot egy hétig senki sem vette észre. Az alkotást egy korábban ellopott szobor emlékére állította készítője, aki rövid hallgatás után felfedte kilétét.