A történet helyszíne egy Adria-parti olasz kisváros, Ancona. Egy panzió és egy cafeteria alkotja az életút és a pályaválasztási kilátások horizontját. E helyütt él a jómódú, a szerelem örömeit igen kedvelő, azt főként a házvezetőnőjével, Dorinával (Váradi Eszter Sára) gyakorló Don Tomao Nicomaco (Hirtling István) az eladósorba került leányával, Luciával (Törőcsik Franciska), a szomszédjában Agnesével, a magányos panziósnővel (Varga Mária) és a közepesnél valamivel gyérebb vendéglátóipari szenvedéllyel megáldott cukrászdatulajjal, Giovannival (Ágoston Péter / Lábodi Ádám).
Történetünk elején Nicomaco úr fölfogad egy vándormuzsikust, bizonyos Luigit (Keller János), aki énekelni tanítja a korosodó Tomaót, és hegedülni Luciát – de a hegedűórák egy szempillantás alatt pásztorórákká változnak. Majd betoppan egy halmozottan hátrányos helyzetű ifjú milliomos, Lucrezio (Andrássy Máté), aki élete nagy szerelmének elvesztését próbálja egyre masszívabb alkoholadagokba fojtani – millióit pedig Nicomaco úr tervezi megkaparintani aképpen, hogy hozzádja leányát, akit Giovanni is nagyon szeretne elvenni, hogy a hozományból végre megnyithassa az éttermet, amire évek óta vágyik.
A bonyodalmakat fokozza Viktória, a szalámis szendvicsekkel gazdagon megrakott szegedi honleány (Varga Lili), aki születendő gyermekének olasz nemzőapját próbálja fellelni a kisvárosban, és akibe Nicomaco úr halálosan beleszeret. Mindez a hatvanas-hetvenes évek legendás olasz életérzésével átszőve. Szerelem szerelem, bonyodalom bonyodalom és sláger sláger hátán: a vérbő komédiát ugyanis az olasz slágeripar legismertebb dalai tarkítják, Fábri Péter dalszövegeivel, igazi nyáresti szórakozást ígérve.
A Vörösmarty Színház ízelítője az előadásból »