2018. november 18., vasárnap
Jenő

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

Búcsú a tóparttól

2014. november 06., 22:31 [fehervar.net] G. I.

Tóthné Szabó Magdolna képzőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Művészetek Háza kiállítótermében. A tárlatot Pálfalvi András, a Fejér Megyei Művelődési Központ címzetes igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe.

"Építészmérnökként a biztos, határozott szerkezetet, festőként a kifejező színeket, grafikusként a lendületes vonalakat kedvelem. Ezek esszenciája ez a kiállítás. Külső- és belső élményeimet tárom fel önöknek" - vallja az alkotó, akinek tárlatát Pálfalvi András a következő gondolatokkal nyitotta meg:


Ugyan lehet és kell technikát tanulni, elsajátítani az alkotás számtalan praktikáját, de tehetséget csak belülről lehet kibontakoztatni, gondozni és megőrizni. Az, hogy ez a belső világ mennyire gazdag, színes és sokrétű lehet, itt, ezen a kiállításon a szemünk elé tárul. Sok kiváló, nem hivatásos alkotóval találkozhattunk az elmúlt években, évtizedekben ezen falak között, akik életüknek már érett szakaszában, szinte váratlanul, különösebb előzmények nélkül leltek magukra a képzőművészetben, és okoztak önmaguk és mások számára is örömöt, elismerést.

Tóthné Szabó Magdolna is az elmúlt másfél évtizedben kezdett ekkora elánnal festeni, de az ő útja igazi búvópatak volt. Tehetsége korán jelentkezett, így egyenes útja volt a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, ami igencsak kapós iskola volt akkoriban és ma is, erről vall „Kisképző” beceneve is. Itt tanult Viski Balázs László festőművész tanár keze alatt, osztály- és évfolyamtársai között számos, később szép karriert, jelentős életpályát befutott kiválóságot találunk, például az ezerarcú Rubik Ernőt, a világhírű kocka megalkotóját, vagy Póka Eszter operaénekest.

Úgy tűnt, hogy ebből az inspiráló környezetből egyenes út vezet a Képzőművészeti Főiskolára, de Magdolna kiváló volt a reálismeretek terén is, és amikor dönteni kellett, a Képzőművészeti helyett mást választott. Nem kevésbé alkotó pályát, olyat, amely a képzőművészetek társa volt a történelemben mindig, az emberi kultúra megteremtése során. A Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett, építészmérnöknek, és ott is szerzett diplomát. Tervező építész lett, majd városrendező szakmérnöki, később közgazdász diplomát szerzett. Olyan pályát választott tehát, ahol kamatoztathatta rajztudását, kreatív gondolkodását, esztétikai normáit - bár sokkal kötöttebb keretek között, mint a festészetben.

2000-ben költözött Gárdonyba, akkor kezdett igazán festeni és rajzolni, visszanyúlva már éretten az ifjúkori ideálokhoz. A művészi alkotás lehetősége szinte felszabadította a mérnöki munka megkerülhetetlen kötöttségei alól. Szenvedélyes lendülettel vetette bele magát a festészetbe, az egykor elhagyott másik hivatásba. 2001-ben a gárdonyi galériában rendezte meg első egyéni kiállítását, amelyet további tizenhárom követett - és ha jól számolunk, ez a ma megnyíló kiállítás itt, a Művészetek Házában a tizennegyedik a sorban. Ennek a kiállításnak az Elmegyek címet adta Magdolna, egy búcsúszót, pedig ezt a Gárdonyban töltött szűk másfél évtizedet olyan sok minden követhetné még, a búcsúzás helyett. Mert Szabó Magdolna nem magányos művész, aki önnön identitásán őrködik, hanem elkötelezett közösségi lélek is, aki egy szárnybontogató, közös tárlat után 2002-ben megszervezte a Velencei-tavi Művészetbarátok Körét, melynek elnökévé választották - s a kör azóta is töretlenül, immár tizenkét éve sikeresen működik. Vezetésével több mint harminc közös kiállítást rendeztek, és egyéni kiállításokat szerveztek az arra érett, helyi alkotóknak. Szakkört hoztak létre a folyamatos képzés segítésére, művésztáborokat szerveztek a közös alkotás, tanulás és a bemutatkozás öröméért - hamar a városi kulturális-művészeti élet meghatározó szereplőjévé váltak. Nem maradt el az elismerés sem: Szabó Magdolna Gárdony városától 2009-ben "Művelődésügyért" kitüntetést kapott.

Magdolna ezt a szűk másfél évtizedet élete.aranykorának tartja az alkotás öröme, az emberi, baráti kapcsolatok gazdagodása, az emlékek miatt. Ettől búcsúzik most, ezzel a kiállítással, családi életének változása miatt. Erről az aranykorról szólnak az itt kiállított képek, jobbára az utóbbi két év termései, melyeket a Velencei-tó partján, művésztelepeken, stúdiófoglalkozáson és az otthoni műtermében alkotott. Szabó Magdolna sokoldalú művész, akinek kiváló rajzi tudásról tanúskodik ez a mai tárlat is, bár csak ízelítő lehet egy igen gazdag életműből.

 

Pálfalvi András ezt követően részletesen is bemutatta a képeket, kitérve azok hangulatára, technikájára. A kiállítás november 23-ig tekinthető meg.