2012. március 02., 14:58 [fehervar.net] Fotó: G. I.
Verbunkos, csárdás, csűrdöngölő és más "megfagyott" táncok, valamint mesékből, mondákból ismert alakok sorakoznak a Szent Korona Galériában, ahol Józsa Judit kerámiaszobrász alkotásaiból nyílt kiállítás. A látványos tárlat március 27-ig látogatható.
A Mesés táncok, táncos mesék című kiállítást Botos József, az Alba Regia Táncegyesület elnöke ajánlotta a szép számban összegyűlt közönségnek, a megnyitón az Alba Regia Táncegyüttes junior csoportjának tagjai adtak műsort.
Józsa Judit kiállításai eljutottak már az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába is, az alkotónak állandó kiállítóhelye van a Budai Vár Fortuna Udvarában. Kerámiáiban a korondi székely fazekas hagyományokat viszi tovább, figurái pedig mintha történelmünkből, mondáinkból, balladáinkból, népdalainkból léptek volna elő mondta bevezetőjében Botos József. Magyar táncok sorozatát Izsó Miklós másfél évszázada készült Táncoló parasztok című terrakottái indították el: a Mesés táncok, táncos mesék című kiállításon sámánok és táltosok vallástáncait éppúgy láthatjuk, mint verbunkosokat, csűrdöngölőt vagy székelyföldi szöktetőst, magyar fordulóst, csárdást, palotást. De láthatjuk Cinka Pannát is, a 17. század ünnepelt cigányprímását is. Józsa Judit ezzel a jól átgondolt, a magyar tánc lényegét megragadó kisplasztikai sorozatával a magyar szobrászatban eddig méltatlanul elhanyagolt táncos témakört pótolta. Mindannyian tudjuk, hogy ősi táncaink, balladáink, népdalaink, akárcsak anyanyelvünk, nemcsak kulturális örökségünk része, de életünk és megmaradásunk egyik záloga is.
Botos József szerint hiánypótló a kiállítás
Boldog vagyok, hogy végre Fehérvárra is eljutottam alkotásaimmal: igyekszem a nagy Magyarország minden olyan településére elhozni őket, ahol eddig még nem volt kiállításom köszöntötte a jelenlévőket Józsa Judit. Különösen nagy öröm számomra, hogy Veszprém, a királynők városa után a királyok városában is bemutathatom munkáimat, és épp a Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában.
A székelyudvarhelyi születésű alkotó neves keramikuscsalád sarja. Elemi iskoláit Korondon, középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte. Érettségi után a helyi kórházban dolgozott, de szabadidejének minden percét az ugyancsak keramikussá tanult kisebbik bátyjával együtt szülei műhelyében töltötte: gyúrt, agyagozott, festett. Első kisplasztikáját "Szeretet" címmel 11 évesen mintázta. 1994-ben települt át Magyarországra, ahol a Szent Margit Kórház szociális szervezőjeként dolgozott. 1997 novemberében kapta meg a magyar állampolgárságát, ugyanekkor kezdte el művészettörténeti tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 2009-ben a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki.
Kisplasztikái a magyar tánc
lényegét ragadják meg
Munkáit először 1995-ben állította ki, azóta közel félszáz egyéni kiállítása volt világszerte. Állandó galériája 2004-ben nyílt meg a Budai Vár Fortuna Udvarában, ahol saját alkotásai mellett szülei korondi kerámiáit is bemutatja.
"Terrakotta kisplasztikáim a földfestékes pasztellszínűek a magyar népi életképeket, kihalófélben lévő népi mesterségeket, az archaikusan patinázottak a magyar honfoglalás alakjait a vezérektől, a korabeli mesterségeken át a táltosokig, az Árpád-házi szentek alakjait, a magyar nagyasszonyokat és a magyar irodalom kiemelkedő személyiségeinek múzsáit mutatják be" írja életrajzában, ahol a most Fehérváron látható kiállításról a következőképpen vall: "Népmeséink hőseinek és meseelemeinek az értelmezésével, magyarázataival fellebben a feledés fátyla a magyar népmese ősi világképéről, ősvallásáról a Magyar mesevilág című kiállítási anyagban. 2009-ben a kortárs képzőművészet által ritkán érintett témához nyúltam. Ebben az évben térben is, időben is nagy és változatos kirándulásra hívtam a tárlatlátogatókat, amelynek során a magyarság hol kultikus-szakrális, hol búsuló-mulató, de mindenképp érzelmekkel teli, szép táncait a Magyar táncok című sorozatom alakjainak szoborba szilárdult lendülete idézte fel."
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |