2020. október 20., kedd
Vendel

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

Másfél órában egy élet

2010. március 16., 20:54 [fehervar.net] L. M.

Edith Piaf rövid, hányatott életének fontosabb állomásait idézi fel Váradi Eszter Sára és Keller János produkciója, amely márciusban kétszer is látható a Pelikán Teremben.

A fehérvári teátrum nyolc éve, Pozsgai Zsolt rendezésében és Váradi Eszter Sára főszereplésével mutatta be azt a Nem bánok semmit sem című darabot, amelynek rövidített változatát 2007-ben az ARTéria Egyesület felkérésére készítette el Váradi Eszter Sára és Keller János, és a színház kávézójában adták elő. A produkció 2008 őszén került színházi körülmények közé, a Pelikán Terembe, ahol azóta is folyamatosan műsoron van - a sikerre jellemző, hogy a legutóbbi előadásra nem pótszékeket, hanem pótszéksort kellett betenni.

- Az ARTéria eredetileg arra kért fel, hogy énekeljek Piaf-dalokat - emlékezett vissza a kétszemélyes produkció születésének kezdeteire Váradi Eszter Sára. - Ezeknek a daloknak szerintem úgy lehet mondanivalójuk a mai nézők számára, ha kicsit megismerik ezt a fantasztikus előadót és egyéniséget, akinek nem mindennapi életútja volt. Ezért koncert helyett elkészítettük Keller János barátommal ezt a keresztmetszetet Piaf életéből, felhasználva az eredeti darabot és a saját ötleteinket. Jánosra jó nagy feladat hárult, hiszen az összes férfiszerepet egyedül játssza.

- Nyolc férfit kell megformálnom, nagyon gyors váltásokban - vette át a szót Keller János. - Eltelik egy perc, vagy még annyi sem, és máris más figuraként kell bejönnöm. De a produkció minden nehézsége ellenére nagyon örültem Eszter felkérésének: annak idején többször megnéztem az eredeti darabot, mert már elsőre is nagyon megfogott. Fantasztikus érzelmek vannak ebben a darabban, amit igyekszünk átadni a közönségnek. Külön öröm számomra, hogy ilyen komoly produkcióban játszhatunk együtt, mert bár eddig rengeteg darabban voltunk párok - szoktam mesélni, hogy Eszter még csak az anyámat nem játszotta, hiszen volt már a feleségem, a szeretőm, a nagynéném is -, azok zömmel operettek, vígjátékok voltak. Volt olyan néző, aki elmondta nekem, mennyire szeret minket ezekben a "vicces" szerepekben, és ebben a mély emberi érzéseket felvonultató drámában is tetszett neki a játékunk.

- Nézőként nekem úgy tűnik, hogy ez sokkal hatásosabb, mint az eredeti, sokszereplős változat volt.

- Számomra ez teljesen más érzés, mint az eredeti darab volt - tűnődött el Váradi Eszter Sára. - Nyilván azért is, mert akkor még sokkal fiatalabb voltam, és azóta megértek bennem ezek a dolgok - és persze azért is, mert más dolog egy szerepet megkapni és eljátszani, mint egy olyan saját produkciót létrehozni, amelyet a saját gyerekünknek tekintünk.

- A darab nem csak nálunk nagy siker, hanem a Veszprémi Petőfi Színházban is. Hogy került oda a produkció?

- Tavaly ősszel meghívták az előadást Zalaegerszegre, az ottani siker után kaptunk meghívást Veszprémbe, a felújított Latinovits Játékszín nyitó hónapjára - mondta Keller János. - Egy alkalomra hívtak minket, de az óriási siker láttán vettek belőle még egyet. Aztán még egyet. Aztán még egyet. Gyors egymásutánban négyet játszottunk belőle, de úgy hallottuk, hogy még mindig van rá érdeklődés. Nagyon jó érzés, és nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ekkora sikert értünk el vele egy olyan városban, ahol engem ugyan már ismertek, de Esztert még nem.

- A siker egyik titka Piaf személyén túl az előadásba fektetett rengeteg munka lehet.

- Többször beszéltünk már arról, hogy mi soha nem tudunk megnyugodni: mindig arra törekszünk és arra vágyunk, hogy még jobbak és még jobbak legyünk - magyarázta Keller János. - Akár elhiszik az olvasók, akár nem: minden előadás előtt végigpróbáljuk az egész darabot, függetlenül attól, hogy egy hónapja, egy hete vagy két napja ment a darab.

- Mindkettőnkre jellemző ez a fajta igényesség, a maximalizmus - utóbbin talán nem is a szó pozitív jelentését értem, hanem egyfajta nyughatatlanságot - tette hozzá Váradi Eszter Sára. - Még sose láttam egyikünket sem elégedetten, vállveregetve hátradőlni - mindig többet, jobbat szeretnénk kihozni magunkból, akár nagyszínházi előadásról, akár egy egyszerűbb fellépésről van szó. Arra törekszünk, hogy az a produkció, amihez a nevünket adjuk, számunkra is vállalható legyen.