Kifordított terek

2009. december 06., 20:33 [fehervar.net] G. I.

Orosz István grafikusművész plakátjaiból nyílt kiállítás a Szent István Király Múzeum Fő utcai Dísztermében. Az érdekes és izgalmas, elsősorban kulturális vonatkozású plakátokat bemutató tárlat március 7-ig látogatható. Orosz István december 9-én, szerdán 17 órakor tárlatvezetést és előadást is tart a kiállításban.

Orosz István

A rangos grafikusművésznek ez az első bemutatkozása Székesfehérváron. "Orosz István a régi fa- és rézmetszetek technikáját használja, de sajátosan mai világot ábrázol - a régies technika és a mai mondanivaló közötti óriási feszültség adja ezen plakátok különlegességét" - hangsúlyozta a tárlatot megnyitó Kovalovszky Márta. A művészettörténész arra is felhívta a látogatók figyelmét, hogy érdemes hosszabban elidőzni egy-egy plakát előtt, és eltűnődni azon, hogy úgy van-e a világ, ahogy látjuk, vagy fordítva, Orosz István ugyanis szeret játszani a perspektívákkal, kifordítani a teret, egész különleges látványt teremtve ezzel.

Orosz István a kortárs magyar grafika egyik legjelentősebb alakja. 1951-ben született Kecskeméten, 1975-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán. A hetvenes évek második felében díszleteket tervezett, majd animációs filmeket kezdett készíteni. Tehetsége a képzőművészet számos területén megmutatkozik: autonóm és sokszorosított grafikákat (elsősorban rézkarcot), valamint alkalmazott grafikát egyaránt készít. Képzőművészeti tárlatok, filmek, színházi előadások plakátjainak tervezésével pályája kezdete óta foglalkozik, emellett a kelet-európai demokratikus átalakulás idején néhány politikai plakátot is készített. Munkáival rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon és fesztiválokon, világszerte több nemzetközi szimpóziumon tartott előadást. Munkásságát számos magyar és nemzetközi díjjal ismerték el.

Grafikai alkotásainak jelrendszerében az egymásba kapcsolódó végtelen terek, az abszurd képi struktúrák és a végeláthatatlan labirintusok révén az abszolútum képi megjelenítésével szembesül a néző. Művészi előképei Arcimboldo, Escher és Ernst alkotásaiban keresendők. Precízen kimódolt álperspektívái és látvány-illúziói a valóság észlelésének racionális határához, az emberi létezés viszonylagosságának megsejtéséhez vezetik el a szemlélőt. Műveinek életre keltésében a néző éppolyan fontos szerepet tölt be, mint maga a művész.