2018. november 15., csütörtök
Albert, Lipót

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

Koronás foltok

2013. november 29., 22:52 [fehervar.net] L. M., fotó: G. I.

Megnyílt a Korona Foltvarró Kör karácsonyi vásárral egybekötött évzáró kiállítása a Szent István Művelődési Házban. A roppant gazdag és látványos kiállítás december 18-ig látogatható.

A kiállítást Jakubek Tiborné, az intézmény igazgatója nyitotta meg, aki elmondta: jó betérni és nézelődni a művelődési házban működő foltvarró kör foglalkozásain, olyan emberek társaságát élvezni, akik hasznosan töltik a szabadidejüket. "Örömmel vannak együtt, alkotnak, beszélgetnek, segítségére vannak egymásnak és másoknak - az itt látható művek is erről a belső harmóniáról tanúskodnak" - mondta az igazgató.

A fehérvári egyesület már szép múltat mondhat magáénak a foltvarrás területén: lassan húszéves lesz az 1995-ben alakult kör, amely közösen varrt faliképeivel számos díjat elhozott már az országos versenyekről, és nemzetközi díjjal is elismerték már őket. Munkáikban igyekeznek felhasználni a magyar díszítő művészet motívumait, ezért - számos nemzetközi kapcsolatukban - a magyar kultúra követeinek tekinthetők.


A kiállítást Jakubek Tiborné
nyitotta meg

A foltvarrás a huszadik század hetvenes éveiben indult világhódító útjára, illetve jött újra divatba.  A közhiedelemmel (és a világszerte elterjedt "patchwork" névvel) ellentétben nem amerikai eredetű: feltehetően a szövés feltalálása óta létezik, hiszen kezdetben, a kézi szövéssel készült kelmék minden darabja annyira értékes volt, hogy ezt semmiképpen sem lehetett veszni hagyni. Egyes feljegyzések szerint már Buddha idejében is készültek foltmunkák: a szegényebb emberek ugyanis csupán egy-egy foltnyi selymet tudtak Buddha szentélyének ajándékozni, amelyeket aztán egy nagyobb darabbá varrtak össze.

A későbbiekben elsősorban a meleg holmik (takarók, paplan, pufajka) készítéséhez tudtak ezen a módon mindenféle anyagmaradékokat felhasználni. Mivel ezek a tárgyak hétköznapi használatra készültek, általában nem új anyagokat, hanem régi, kopott ruhadarabok épen maradt részeit használták fel a munka során.

A 17-19. században Amerikában a bevándorló telepesek honosították meg a foltvarrást, és fokozatosan alakították ki a ma is használatos kompozíciók alapjait. Ezek alapegysége az úgynevezett blokk. Szinte minden munkán messziről fel lehet fedezni a négyzet alakú egységeket, amelyek egymás mellé varrva töltik ki a felületet és hoznak létre új kompozíciót. A blokkoknak tüneményes neveket adtak: vaskerítés, vasút, kettős forgó, bírósági lépcső, katedrális ablak, pehely, köpülő, gyümölcskosár, kunyhó. Hogy a férfiak se maradjanak ki: "kártyatrükk" és "részeg ember lépése" nevekre is kereszteltek blokkokat. 

Ezeket a blokkokat minden amerikai háziasszony könnyen megvarrhatta otthon (természetesen kézzel, és apró öltésekkel), aztán pedig összegyűltek az asszonyok, és közösen állították össze a nagy felületeket. Ezek az összejövetelek jó alkalmat adtak a tapasztalatcserére, pletykálkodásra, de a mindennapi problémákat is megbeszélhették egymással. 

Lassan és fokozatosan egyedülálló kézműves-munka alakult ki ebből - olyannyira, hogy elvarázsolta az egész világot. Mivel könnyen és gyorsan, viszonylag olcsó alapanyagokból lehet értékes használati tárgyakat készíteni, ma már az egész világon elterjedt. Minden országnak, minden népnek megvan a saját technikája: a magyarban a népi díszítőművészet, a szűrrátétek világa éled újjá.

Magyarországon 1989-ben a Magyar Foltvarró Céh megalakulásával indult el a foltvarró mozgalom. A céh mintegy ezer tagot számlál, és az évenkénti két országos kiállítás által egyre többen ismerhetik meg a foltvarrókat és munkáikat.