2020. október 20., kedd
Vendel

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

Megint bonviván

2011. április 08., 00:18 [fehervar.net] L. M., fotók: Gulyás Buda, Lőrincz Miklós, Sági István

Keller János tíz évvel ezelőtt szerződött a Vörösmarty Színházhoz, első szerepe Baracs mérnök volt a Mágnás Miskában. Most újra megkapta ugyanezt a szerepet.


Sok szállal kötődik a városhoz

A tíz most fontos szám Keller János életében: tízévesen játszotta első nagyszínházi szerepét, pályakezdőként összesen tíz évet töltött két teátrumnál, és tíz éve, 2001 áprilisában csatlakozott a fehérvári teátrum társulatához.

– Nem szoktam számolgatni, hányadik éve vagyok itt, de ebben az évadban a sors úgy hozta, hogy ezzel mégis foglalkozni kell – mondta nevetve. – Ennek nincs is más apropója, mint a Mágnás Miska, amelynek bonviván szerepét tíz év után újra eljátszhatom. 2001. április végén volt az olvasópróbája annak a Mágnásnak, most pedig akkor lesz a bemutatója. 2001-ben a fiam egyéves volt, azt a Mágnás Miskát még nem láthatta, most viszont épp a premier napján lesz 11 éves, és már közölte, hogy eljön megnézni. Ő bonvivánként még nem látott színpadon, hiszen amikor elkezdett színházba járni, az operettekben már táncos–komikusként szerepeltem.

– Tíz év után nyilván nem csak a színházhoz, Fehérvárhoz is kötődsz.

– Nagyon megszerettem ezt a várost. És talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a fehérvári közönség is megkedvelt, legalábbis a nézőktől kapott díj erre utal. Nem tudok úgy végigmenni a városon, hogy valaki ne szólítana meg, és újságolja, hogy éppen látott valamiben, vagy jön megnézni valamelyik produkcióban, most épp a Mágnás Miskában. Rengeteg szeretetet kaptam eddig ettől a várostól, és ez nagy itt tartó erőt jelent számomra.


Első fehérvári szerepe
Baracs volt a Mágnás Miskában

– Melyik volt a legemlékezetesebb, a legkedvesebb és a legnehezebb szereped ebben a tíz évben?

– Erre hamarjában is nem tudok válaszolni. Évadonként általában négy bemutatóban játszottam, ez kapásból legalább negyven szerepet jelent. És akkor ebbe még nem számoltam bele az operettgálákat, a musical show-kat, a kávéházi esteket és az egyéb fellépéseket – rengeteg mindent csináltam az elmúlt tíz évben. Talán nem is a szerepeket, hanem azt a fejlődést emelném ki, amelyen átmentem. Bonvivánként kerültem a színházhoz, eljátszottam a Mágnás Miskában Baracsot, a Csárdáskirálynőben Edvint, a Tokaji aszúban Pistát – utána jött egy váltás, amikor Szurdi Miklós igazgató úgy gondolta, legyen inkább Buch Tibor a bonviván, én pedig a táncos-komikus. Ez a váltás számomra nagyon izgalmas dolog volt, mert bár előtte gálaműsorokban már adtam elő ilyen számokat, teljes szerepet még sose játszottam végig. Az első ilyen alakításom a Cirkuszhercegnő Slukk Tónija volt, amely a pályám fontos és meghatározó szerepévé vált: korábban sok fiatal hőst játszottam A kőszívű ember fiai Baradlay Jenőjétől kezdve Az oroszlán télen János hercegéig, de ennél a darabnál éreztem azt, hogy kezdek „színesedni”.

– A hősök és hősszerelmesek egysíkúak?


Az oroszlán télen című drámában
János herceget alakította

– Nem mondanám, hogy minden hősszerep egyforma, de elég tipikusak – a táncos-komikus szerepek sokkal több színészi eszközt igényelnek. Ilyen szempontból volt izgalmas a Chicago konferansziéja is, akinek a „bőrében” 8-10 különféle figurát kellett eljátszanom. Itt kell megemlítenem a Bál a Savoyban Musztafáját, ami szerintem a táncos-komikus szerepek csúcsa: remek párost alkottunk Váradi Eszter Sárával, aki szubrettként Daisyt játszotta – annak az évadnak a végén kaptam meg a közönségtől a Pro Theatro Civitatis Albae Regalis Díjat. De ha már mégis elkezdtem kedves szerepeket és darabokat sorolni: az utóbbi évekből említhetem a Száz év magányt, a Nyolcvan nap alatt a Föld körült, ahol szintén a végletekig elmehettünk bohóckodásban – ez a darab minden benne szereplő számára jutalomjáték volt. Nagyon-nagyon szerettem a Nem bánok semmit sem című darabot, amelyben Eszter oldalán több férfialakot is meg kellett formálnom, vagy a Kabarét, hiszen Cliffordot játszani nagy élmény akkor is, ha ez „csak” prózai főszerep a musicalben.

Tíz év után mennyiben lesz más a mostani Baracs?

– Teljesen. Egyrészt ennek a Mágnás Miskának más a dramaturgiája, mint az akkori előadásnak – minden operettnek ezerféle változata létezik, sokan és sokszor átírták őket. Mi most főként az eredeti szövegkönyvből dolgozunk, ahol a történet és a dalok ugyanazok, mint a későbbi változatokban, de mégis más megközelítésben íródott színpadra. Másrészt az eltelt tíz év miatt is más lesz, hiszen – reményeim szerint – színészileg sokat fejlődtem. Minden szerephez úgy állok hozzá, hogy a tőlem telhető legjobb legyen, de nem csak rajtam múlik, hogy jó tudok-e lenni egy-egy szerepben. Függ a partnerektől, a rendezőtől és az aznap esti közönségtől is.


Táncos-komikusként a Bál a Savoyban
Musztafájaként aratta egyik legnagyobb sikerét

– A fehérvári közönség nem csak a színházban találkozhat veled: számos egyéb felkérést is elfogadsz. Nemrég egy táncversenyen zsűriztél, a hétvégén pedig a Diáknapok gálaműsorát vezetted.

– Minden olyan dolgot szeretek, ami a város kulturális életével kapcsolatos. Szeretem a közvetlen kapcsolatot a közönséggel, ezért vállalok el irodalmi estekre, jótékonysági műsorokra vagy szórakoztató rendezvényekre szóló felkéréseket. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a város ennyire törődik a fiatalokkal, lehetőségeket biztosít számukra, hogy megmutathassák művészi oldalukat, ezért én is szívesen veszek részt ezekben a programokban. A jövő generáció növekszik itt a szemünk előtt: jó tudni, hogy a mai fiatalokban is van vágy arra, hogy művészi értékeket képviseljenek és közvetítsenek. Ez példa lehet az idősebbeknek és a többi fiatalnak egyaránt. Nagyon jó volt látni az elmúlt két hétvégén, hogy a fiatalok mennyire komolyan vették ezeket a produkciókat, mennyit készültek rájuk, mennyire izgultak, hogy abban a néhány percben a legjobbat mutassák magukból. Ez nekem is erőt és energiát ad a további munkámhoz.