2019. november 16., szombat
Ödön

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

Carpe diem - Élj a MÁV-nak!

2009. október 01., 23:01 [fehervar.net] L. M. - Fotó: Borbély Béla

Vidám, helyenként mégis keserű zenés darabot mutat be a fehérvári teátrum a Pelikán Teremben: Parti Nagy Lajos új műfajt teremtett Ibusár című huszerettjével.


Sárbogárdi Jolán
elvágyódik Ibusárról

A darab a népszínművek és operettek hagyományaiból merít, és egyúttal parodizálja is azokat. A történet egyszerre vidám és szívszorító, sajátosan kelet-európai sors-tragikomédia. A darabot október 3-tól láthatja a közönség Silló Sándor rendezésében, Závodszky Noémi, Buch Tibor és Drahota Andrea főszereplésével.

- Az Ibusárt az 1992-es ősbemutató óta többféle formában állították színpadra, mi az ötszereplős változatot mutatjuk be - mondja Závodszky Noémi. - Nem is tudom elképzelni monodrámaként, ahogy egyes helyeken játsszák. Szeretem, hogy vannak benne különböző figurák. A történet röviden annyi, hogy Sárbogárdi Jolán, az ibusári vasúti pénztáros, egy másik életről álmodik. Ezt meg is írja operettek formájában, de "illetékes helyen" folyamatosan elutasítják műveit... Természetesen oka van rá, hogy ebbe az álomvilágba menekül az élet valósága elől, de nem szeretnék előzetesen egyetlen poént sem lelőni.

- Álom és valóság folyamatosan keveredik a történetben...

- Ennyi gyors öltözésem még soha, semmilyen darabban nem volt: elejétől a végéig folyamatosan színpadon vagyok, és csak ruhát cserélni szaladok ki. Néha húsz másodperc alatt kell tetőtől talpig átöltöznöm, mert hol Jolán vagyok, a jegypénztáros, hol az ő operettjének főhőse, Amália hercegkisasszony. Színészileg nagy kihívás és óriási lehetőség ez a szerep. Tetszik a darabban, hogy az operett-jelenetekben megvan az operettes könnyedség és humor, de Jolán életének olyan mélységei is megjelennek, hogy az már "vérdrámának" tűnik. A történetben egyébként mindent elkövetnek, hogy az idegeimen táncoljanak: hol keresztbe-kasul járkálnak a fejem felett, hol egy vonat megy el egy-egy nagymonológ közben - ez egy színésznek nem mindig leányálom. Rengeteget készültem erre a darabra - nem emlékszem, hogy mikor tanultam ennyit utoljára. Elképesztően nehéz a nyelvezete: Parti Nagy Lajos egy külön világot alkotott, amit úgy kötelező megtanulni szóról szóra, ahogy le van írva, különben értelmüket vesztik a mondatok. Jolán egyszerű világában nem számít, ha mondataiból kimarad az alany, az állítmány vagy a tárgy, az pedig természetes, hogy rosszul ragoz és más jelzőket használ, mint kellene. Egy ilyen szöveget nagyon-nagyon nehéz megtanulni...


Álmai hercege, Bajkhállóy Richárd
huszárkapitány

- Tavaly hasonlókat mondtál Schiller nyelvéről a Stuart Mária kapcsán...

- Felül kell bírálnom, amit tavaly mondtam: ezt nehezebben tanultam meg, mint Schillert. Csak példaként idézek egy mondatot Jolán szájából: "Tájékoztatásul közlöm, hogy tárgyhónapban megfeszített tempóban zenés darabot fejeztem be szabadság-szerelem témában, melyről Operettszínházzal fogok tárgyalni, mivel hamarosan kapcsolatban is vagyok." Egy ilyen nyelvi világ - és a darabba írt sok apró rezdülés, finomság - követése talán a nézők számára is könnyebb a Pelikán kisebb, intimebb terében. Nagyon jó a darab humora: már először olvasva is hangosan nevetgéltem rajta. Sok vidám áthallás van benne, gondoljunk például Kleisermann Mihály jegyvizsgáló nevére, ami egyértelműen Eisemann Mihályra és Richard Claydermanra hajaz.

- Silló Sándor új rendező Fehérváron, milyen vele dolgozni?

- Néhány évvel ezelőtt már forgattam vele, így ismertem őt, azóta sem változott meg a véleményem: nagyon jó rendező, nagyon jó ember, aki a lelkünkre is odafigyel. Annyira fantasztikusan bánik velünk, hogy kimondottan jó volt ez a próbaidőszak, és már a bemutató előtt egy héttel gyakorlatilag készen voltunk a darabbal.