2018. november 18., vasárnap
Jenő

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

A nyelv dizájnja

2011. október 28., 23:29 [fehervar.net] L. M.

Kik azok a szomorúmanók? Hogyan születik egy dráma, vers vagy próza? Hogy lesz egy régésznek készülő fiatalemberből irodalmár, zenész és képzőművész? Háy János író, költő festményeiből Háyland címmel nyílt tárlat az Öreghegyi Közösségi Házban. A kiállítás bevezetéseként Háy János szerzői estjének lehetett részese a közönség; az alkotóval Czinki Ferenc író, kritikus beszélgetett.


Háy János szenvedéllyel beszélt
irodalomról, történelemről,
képzőművészetről

Az est olyan volt, amilyennek Háy Jánost a műveiből megismerhettük: roppant szórakoztató, mélyenszántó és szerteágazó. Elsőként persze a tárlatról esett szó, és arról a kötetről, amelyben ezek a festmények megjelentek: a Háyland című könyvben a szerző legfontosabb, eddig még nem publikált festményei és rajzai, a Háy-mitológia gyűjteménye látható. Hagyományos szomorúmanók, valódi angyalok, igazi ördögök, öntelt teremtők, szorongó indiánok, szomorú pingvinemberek és számtalan más különös lény elevenedik meg a könyv lapjain. Közöttük a legfontosabb szereplők a szomorúmanók, akik a kiállításon is szép számmal képviseltetik magukat. „Egy barátom kislányának rajzoltam először manókat. A becenevem ugyanis Janó, amit a kislány manónak értett, és ezért nagyon félt tőlem. Arra gondoltam, ki kellene engesztelni, megmutatni neki, hogy vannak olyan manók is, akik aranyosak, nem bántanak senkit” – mesélte a manók születéséről.

A beszélgetés életének főbb állomásait is érintette: mint az alant olvasható életrajzból is kitűnik, orosz–történelem szakot végzett Szegeden, régésznek készült, végül mégis az irodalomnál kötött ki. Titokban rockzenei karriert is dédelgetett: 81-ben megalakította az Originál Láger nevű zenekart, ami már az első koncert előtt feloszlott. Képzőművészként is ismerjük: köteteit például saját maga illusztrálja.

A József Attila- és Márai Sándor-díjas író életében komoly szerepet játszik a színház, sőt, sokan elsősorban színházi szerzőként ismerik. Első négy színdarabja 2004–ben jelent meg kötetbe gyűjtve; A Gézagyerek és a Herner Ferike faterja című darabját számtalan nyelvre lefordították és több országban is bemutatták. Elmesélte, hogy könnyen és gyorsan ír drámákat: volt rá példa egy drámaíró versenyen, hogy két óra alatt írta meg a színművet. Az estet legújabb, decemberben Kaposváron bemutatandó műve, A kéz című „bítzenés szindarab” slágergyanús zeneszámai foglalták keretbe: a darab remek zenéjét és dalszövegeit Lovasi András írta, a szövegkönyv „A bogyósgyümölcskertész fia” című novellásköteten alapul.

A beszélgetés során nem titkolta, hogy a színházat roppant nehéz és komplex művészeti ágnak tartja: „Olyan sok embertől függ az előadás minősége, hogy szinte borítékolni lehet, hogy valaki elcseszi” – mondta. A dráma kezdetben inkább szövegként érdekelte, hiszen nagyon izgalmas dolog, hogy egy drámában csak dialógusokban lehet megfogni és ábrázolni a világot. „Ha a drámában a dialógus nem hozza a figurát, akkor hiába kapálózol, hogy majd a szerzői utasítás rendbe rakja” – vélekedett. Számára mindig a nyelv volt a fontos, de úgy érezte, hogy az első négy drámája után „a nyelvnek minden kapuját és ablakát kinyitotta", így aztán érdektelenné vált számára, és több évig nem írt drámákat. „Engem nem érdekelnek az olyan művek, amiket csak a nyelvi dizájn működtet, de szívük nincsen” – mondta.


A beszélgetést Czinki Ferenc vezette

A versek és novellák születéséről is elárult néhány műhelytitkot, és fel is olvasott két művet: egy még nem publikált verset, és azt a prózát, ami a Műcsarnok Bizottság-kiállításához kapcsolódó, 24 író részvételével zajló, Lehetnék én is kamikaze című irodalmi rendezvénysorozatban hangzott el – az alkotók valamelyik Bizottság-szám alapján írták meg szövegeiket. Háy János az Egy lány kéne nékem című dalra írta meg a maga „dolgozatát” („Egy lány kéne nékem! Na, tényleg ne hülyíts, ötven felé az ember már eldönti, hogy a pia vagy a nők, mi meg itt ülünk egy kocsmában, szóval ez a döntés megszületett” – részlet a műből.)

Az est számtalan további témájának taglalása helyett álljon itt Háy János sajátkezű biográfiája:


Háy János

Ezerkilencszázhatvanban született Vámosmikolán, messze a civilizált világtól, egy eldugott kis településen. Volt ugyan anyja és apja is, de annyira szegények és annyira vidékiek voltak, hogy Háyt az egyszerűség kedvéért nevezhetjük a nép gyermekének. Első szava sem a polgári körökven szokásos autó vagy pénztárca volt, hanem a vetőmag.

Háy gyökerei ebben a tiszta népi talajba kapaszkodtak, bár személyiségének szárbaszökkenését már a főváros dekadens kultúrája határozta meg. 74-ben még csak elsős gimazista, de már az alternatív kultúra telephelyein találkozunk vele. Rock-koncertek aktív látogatója, de ott van a kortárs zenei rendezvényeken, s persze az avantgárd képzőművészeti megmozdulásokon is.

Tanárai aggódva kísérték tevékenységét. Számtalan rossz jeggyel próbálták jó útra térítani. Külön kiemelendő az az irodalom kettes, ami végérvényesen elidegenítette szerzőnket az akadémikus irodalomfelfogástól, s ellehetetenítette, hogy felsőfokú tanulmányait ezen diszciplínában folytathassa. Ekként a pályaválasztáskor az orosz és történelem szakokat jelölte meg, s tett néhányszor sikertelen felvételit a Szegedi Egyetemre és Főiskolára, majd egy sikereset.

Mit keresett hősünk Szegeden? Egy hegyvidéki legény a pusztákon? A válasz egyszerű: a barátnőjét, aki oda járt angolra. És mit ad isten, meg is találta. Azóta is – különben együtt. De ne ugorjunk annyira előre az időben.

Háy a gimnáziumi éveket követően megismerkedett a budapesti élet legsötétebb bugyraival. Haverjai a társadalmi normák tekintetében kétséges alakok voltak (későbbi civilizált élete nem engedi számunkra, hogy ezt tovább részletezzük). A költészetről nem mondott le, de titokban rockzenei karriert dédelgetett. Aktívan zenélt, majd 81-ben immáron szegedi főiskolásként megalakította az Originál Láger nevű zenekart, amely néhány demo-felvételt követően feloszlott, mert a zenekar azon tagjai, akik tudtak zenélni, sérelmezték a hullák mennyiségét a szövegekben. Ez a csalódás végérvényesen derékba törte Háy rockzenei karrierjét. Maradt a költészet.

Haverjaival irodalmi periodikát indít Narancsszívszonett címmel. A postai úton terjesztett szamizdat nyolc számot ért meg. Ezzel párhuztamosan a hivatalos kulturális sajtó is készséget mutat. Így jut első kötetéig, mely a 76-tól 85-ig terjedő időszakot zárja le, de a kor természetéből adódóan csak 89-ben jelenik meg (Gyalog megyek hozzád a sétáló úton).

A kötet első mondata: „Háy János nevű személy nem létezik.” Ez a nemlétező személy aztán megjelentet még tizenhét könyvet, versesköteteket (pl. Valami nehezék, Istene. Kotródom el, Meleg kilincs), novellákat (A bogyósgyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl) vegyes műfajú könyveket (Welcome in Africa, Marlon és Marion), s még három regényt is (Dzsigerdilen. A szív gyönyörűsége, Xanadu. Föld, víz, levegő, A gyerek). Születik neki két gyermeke (Péter, Blanka), elvégzi az ELTE esztétika szakát, s különböző könyvkiadóknál (Holnap, Pesti Szalon, Palatinus) főleg bölcseletet és kortárs magyar irodalmat szerkeszt. Az írások mellett megjelennek rajzai, festményei is. Háy író, költő és amatőr képzőművész, de álmaiban még mindig ott áll egy szinpadon és a Szaljut nevű szovjet gitárral nyomja a rokendrolt.