2018. november 15., csütörtök
Albert, Lipót

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

Jó évet zárt a Korona Foltvarró Kör

2014. november 29., 20:17 [fehervar.net] Várnainé Juhász Ilona, fotó: Göbölyös Imre

Fehérvár legrégebbi és legnagyobb létszámú foltvarró csoportja ismét megrendezte adventi kiállítását, mely december 17-ig látogatható a Szent István Művelődési Házban.

Az intézmény Szent Cecília terme meghívott barátnők csevegésétől volt hangos csütörtök este. Meglepően sokan jöttek el, közöttük csak egy-két férfiember nézelődött. Ez az arány hagyományos a foltvarró kiállításokon, az országoson vagy az francia ezüstvölgyi világraszólón is. Tisztelet és megbecsülés övezze az urakat, akiknek párja ennek a hobbinak él (és hal)! Annyi szösszel, cérnával, rongyheggyel, türelmetlenséggel, alkotói válsággal és eszeveszett varrógépzúgással kell együtt élniük, hogy akár évente egy új takaróval sem lehet a tűrésüket megköszönni, pláne nem meghálálni.


A kiállítást Zsohár Melinda újságíró nyitotta meg, aki a barátnőkhöz barátnőként szólt (osztálytársa volt a csoport vezetőjének, Somogyi Irénnek). Közvetlen hangon, szabadon mondta hát el, milyen cérnás élményei voltak élete során. Hallhatóan sajnálta, hogy megúszta a foltkóros fertőzést.

Már tavasszal tervezgetni kezdték a hölgyek, mi is legyen az évzáró bemutató témája, anyaga. Nem lehet minden decemberi alkalmat a karácsonyra kihegyezni, hiszen akkor mi lesz a virágos, pasztell, tiri-tarka anyagokkal? Persze három nappal advent első vasárnapja előtt sem állhat ki az ember lánya egy szál, fára való dísz nélkül. Szerencsére sikerült megtalálni az egyensúlyt.

A patchwork körökben hagyományos blokkcserebere adta az alapját a bemutatott munkák jó részének. A vállalkozó szellemű hölgyek egy-egy maguk választotta témára készített blokkokat, képecskéket kaptak a többiektől, amiket kedvük szerint állítottak össze bélelt takaróvá, falvédővé, azaz quiltté. Örömmel állapíthatjuk meg, az ötlet bevált! Jó néhány munka készült el így, első alkalommal kiállító vagy 10-20 éve dolgozó foltvarrók is bemutatják az eredményt.


A kiállítás többi anyaga is figyelemre méltó. Szembetűnőek a jókora és egyéni stílust tükröző ágyterítők, amelyek hónapokig készülnek. A kisebb képek gyakran közel ennyi munkával születnek meg. Ezekre nagy figyelmet szentelnek, mert fontosabb dolgokról szólnak, mint a használati tárgyak. Ráadásul minden foltvarró egyéni táskát akar. Sokat. Varrják is rendületlenül, számolatlanul. Látni is belőlük vagy másfél tucatnyit.

Különleges tabló mutatja be a boutis nevű technikával készült apróságokat. A francia hagyományokat ápoló darabok nagyobb testvérei már sok sikert és díjat hoztak a Korona körnek.

A csoport korábbi művei is láthatók a művelődési ház folyosóján és a szomszédos teremben.

Valami jól sikerült ezen az estén. Senki nem akart hazamenni.