A fehérvári Pilvax

2013. március 16., 09:14 [fehervar.net] L. M. - belső fotók: Simon Ági

Idestova húsz éve lóg lakat a Fekete Sas Szállón, amely 1848-ban a forradalom fehérvári központja volt: Boross Mihály író, politikus által a "fiatalság gyűldéjének" nevezett szálló kávéháza a reformkori mozgalmak idején a pesti Pilvaxhoz hasonló szerepet játszott.

Az 1848-as események
emléktáblája

Egy nappal a pesti események kirobbanása után, 1848. március 16-án a Fekete Sasban tartottak ujjongó hangulatú gyűlést a város forradalmat pártoló polgárai, akik itt hallhatták először a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Az eseményt emléktábla is megörökíti az épület falán: Nagy Benedek szobrászművész 1992-ben felavatott emléktáblájánál minden év március 15-én koszorúzást tart a város és a megye önkormányzata, de a fehérváriak többsége nem is tudja, miként néz ki belülről az épület.

Az 1693-ban megnyílt Fekete Sas fogadó eredetileg az Oskola utcában működött, és 1751-55 között települt át mostani helyére, az Ady Endre utca 7. szám alatti épületbe – tudjuk meg Kovács Eleonóra városi főlevéltáros A fehérvári vendéglátás múltjából című, 2006-ban készült tanulmányából. A barokk stílusú házat 1820 körül építették át a ma ismert klasszicista épületté: az alsó szinten étterem és kávéház működött, a belső udvar télikertül szolgált, az épület mögött pedig kerthelyiséget alakítottak ki. Az emeleten és a tetőtérben 18 szoba állt a szállóvendégek rendelkezésére.

Az egykor elegáns belső ma már
csak nyomokban lelhető fel

A Fekete Sas szükség esetén helyettesítette a színházteremként rendszeresen funkcionáló Pelikán fogadót is. Így 1842-ben, egy évig, míg a Pelikán színházterme helyre nem állt, a Fekete Sas vette át szerepét

A Fekete Sas Szálló kedvelt és népszerű hely volt, színvonalát is sokáig tartotta. Az első világháború előtt, s még azt követően sem volt probléma a szálló, az étterem és a kávéház színvonalával, sőt, kimondottan divatos helynek számított: sok egyesület tartott itt összejövetelt, farsangi bált. 1937-ben azonban már nem felelt meg elvárásoknak, így akkortól csak a fogadó elnevezésre lett jogosult. 1952-es államosítása után a Fejér Megyei Vendéglátóipari Vállalaté lett, 1972-től a Honvédelmi Minisztérium kezelte, és 1990-ig az MHSZ megyei szervezetének székháza volt, azóta áll üresen. 2004-ben a város tulajdonába került, és többször írtak ki rá értékesítési pályázatot, de az épület még mindig várja sorsának jobbra fordulását. 

Kovács Eleonóra szerint a legszerencsésebb az lenne, ha az épület eredeti funkcióját kapná vissza, és ismét bekapcsolódna a belvárosi vendéglátásba. Ezt a véleményt osztja Igari Antal megyei főépítész is, aki városunkban műemléki felújítási terveiről ismert, hiszen több mint két évtizeden át foglalkozott Fehérvár építésügyeivel.

Az emeletre vezető lépcső korlátja

–  Az épület adottságai lehetővé tennék, hogy akár 25-30 szobával működjön a szálloda – mondta el a fehervar.net-nek Igari Antal. – Nagy problémát jelentene viszont az, hogy a jelenlegi szabályok szerint lehetőleg saját telken kell megoldani a gépkocsik parkolását, ami itt gyakorlatilag lehetetlen. Ráadásul manapság már szinte elvárás egy szállodával szemben, hogy úszómedencével és wellness-részleggel rendelkezzen, ami szintén nehezen lenne kivitelezhető. De itt talán nincs is rá igény: egy megfizethető árakkal dolgozó, patinás szállodát, a fehérváriak számára is vonzó belvárosi kávéházat és éttermet könnyű lenne vendégekkel megtölteni – tette hozzá a főépítész, aki eloszlatta azt a tévhitet is, hogy a szigorú műemlékvédelmi szabályok miatt lenne nehéz az épület felújítása. Mint mondta, a szabályok betartása mellett is mód van a legkorszerűbb épületgépészet – pl. klímaberendezés, lift, energiatakarékos világítás és fűtés – beépítésére és az épület akadálymentesítésére, akármilyen funkciót is kap az egykori szálló.

A békebeli kávéházi hangulatot szeretné visszahozni a Fekete Sasba az a polgári kezdeményezés, amelynek dr. Gergely Anna történész az egyik vezetője.

Kivirágzik-e valaha a patinás épület?
Ez a növény, sajnos, belül hajt...

–  Bejegyzés előtt áll az a civil szervezet, amelynek megalakulását Fontana Eszter lipcsei zenetudós, a ház egykori tulajdonosának, Grosz Bernátnak a leszármazottja kezdeményezte – mesélte a szerveződés kezdeteiről a történész. A szervezet uniós pályázatokon szeretné megszerezni az épület felújításhoz szükséges összeget, és olyan funkciókat adna az egykori szállónak, amelyek megtermelnék a működtetés költségeit.

–  A Fekete Sast összművészeti jelleggel működtetnénk: a földszinti kávéház helyet adna koncerteknek, pódiumelőadásoknak, irodalmi esteknek, kiállításoknak, az emeleti szobákban pedig többek között kiadható műtermeket és várostörténeti múzeumot alakítanánk ki – mondta Gergely Anna.  – Máris nagyon sok neves fehérvárit tudunk a sorainkban: az elsők között Kovács Péter és Kovalovszky Márta művészettörténészek és F. Petres Éva régész csatlakozott hozzánk, de említhetem Siklósi Gyula régészt vagy Smohay Andrást, az Egyházmegyei Múzeum igazgatóját is, és Cser-Palkovics András polgármester is a támogatásáról biztosított bennünket. Fiatal képzőművészeket, például Varga Gábor Farkast és Simon Ágnest is megnyertünk a nemes ügy számára, és további fiatalokra is számítunk terveink megvalósításához. Szeretnénk átadni a stafétabotot annak az értelmiségi ifjúságnak, akik részben már Európában dolgoznak: olyan műhelymunkát képzelünk el, amelynek egyik gyümölcse lenne a Fekete Sas felújítása és élettel való megtöltése.