2018. november 18., vasárnap
Jenő

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

Nem lesz elefántcsonttorony

2012. augusztus 27., 21:14 [fehervar.net] L. M., fotó: Borbély Béla

Szeptember 22-én indul az évad a Vörösmarty Színházban, és már aznap, az évadnyitó kavalkád keretében számos újdonsággal találkozhat a közönség.


Szikora János számos újítást tervez

Hétfőn tartotta évadnyitó társulati ülését a fehérvári teátrum, de a művészek számára egy ideje már tart az évad: folynak próbák, 22-én pedig már a közönséget is várják. Az évad bérletes kínálatáról már beszámoltunk olvasóinknak, most arról kérdeztük Szikora János igazgatót, mire készülnek azon túl.

– Nagyon sok meglepetés fogja érni a nézőket ebben az évadban, és bízom benne, hogy ezek kellemes meglepetések lesznek – mondta az augusztus elsején hivatalba lépett színidirektor. – A színház épületébe belépve a nézők azt tapasztalják, hogy visszaadunk a városnak egy régen kedvelt helyet, a színházi kávézót. Már csak a hírét hallottam a kávézó virágkorának: az emberek szívesen tértek be ide, a város kedvelt találkozóhelye volt. Munkatársaimmal közösen úgy döntöttünk, hogy internetes kultúrkávézót alakítunk ki belőle, és reggeltől estig nyitva áll majd.

A kávézó amfiteátrum-szerű kiképzését kihasználva a pult helyére színpadot állítanak, és azon a stand-up comedytől kezdve az unplugged koncerteken át az önálló estekig számos különleges éjszakai műsornak helyet adnak majd. Ez olyan érdekes színfoltja lesz a színházi kínálatnak, ami idáig nem volt – hangsúlyozta a direktor, aki azt sem titkolta, hogy számítógépek telepítésére egyelőre nincs pénze az intézménynek, de a kávézóban ingyenes wifit szolgáltatnak a számítógéppel vagy okostelefonnal betérők számára.

– A következő meglepetés egy emelettel feljebb lesz, ahol kortárs galériát nyitunk meg – folytatta az újdonságok ismertetését Szikora János. – Nagy színházaink, amelyek zömmel a századfordulón, vagy azt követően épültek, hatalmas közönségforgalmi terekkel rendelkeznek, és nagyon nagy vétek volna ezeket a tereket nem kihasználni. Pályám java részét olyan színházi épületekben töltöttem, amelyeket egy virágzó polgárság épített, és ezek – valljuk be őszintén – nem színházépületek, hanem színházpaloták. Ezekben benne volt az építtetők arisztokrácia iránti vágyakozása, de benne volt a reprezentáció iránti vágy is – és az a színházba járási szokás is, hogy akkoriban az előadásokkal egyenrangú fontosságú volt a szünet. A szünetben lehetett reprezentálni, találkozni, beszélgetni, és ehhez tér kellett. Az idejét kellemesen, tartalmasan eltölteni vágyó polgárság kihalt: lótó-futó emberek vannak, akik, amikor egy kis idejük van rá, eljönnek a színházba, hogy itt kipihenjék magukat, szórakozzanak. A terek azonban megmaradtak, és szerencsés lenne újra esztétikai tartalommal megtölteni őket. A budapesti Forrás Galériával, a kortárs magyar képzőművészet egyik legreprezentatívabb galériájával társulva hoztuk létre a Vörösmarty Színház Forrás Galériáját, így a fehérvári közönség is részese lehet az ő kiállításaiknak. És nem csak a színházi előadások idején, ugyanis a galéria a kávézóhoz hasonlóan egész nap nyitva áll majd – ez is jelzi, hogy a színház nem lesz elefántcsonttorony.


Az épület körül még hadiállapotok
uralkodnak, de hamarosan indul az új évad

Hazánkban még ritkaság az ilyen összművészeti intézmény, hiszen színházaink többnyire csak este, előadások idején vannak nyitva – Szikora János is inkább külföldi példát említ erre.

– A londoni Nemzeti Színházban járva tapasztaltam, hogy még a szentként tisztelt rendező, Peter Hall próbái idején sincs ájtatos csend az előcsarnokban, hanem zajlik az élet, működik a cédébolt, a könyvesbolt, a kávézó, beszélgetnek az emberek – az élet átáramlik a színházon, és ez nekem végtelenül szimpatikus volt. Az internetes kávézóval és a galériával reményeim szerint ezt mi is megvalósítjuk – bízom benne, hogy a fehérváriak legalább olyan örömmel fogadják ezeket a kezdeményezéseket, mint amilyen örömmel mi készítjük őket. Az új "külsőségek" közül még kettőt emelnék még ki: a nézők számára talán apróság, de nekem nagy öröm, hogy gyönyörű új előfüggönnyel sikerült felváltanunk a régi, rossz állapotban lévő függönyt. A másik újdonság, hogy új, különleges páholyt alakítottunk ki a nézőtér legjobb helyén, amit eddig a fény- és hangpult foglalt el. Ezzel a páhollyal tulajdonképpen a férőhelyek száma is bővült.

Az évadterv is tartogat néhány újdonságot: a teátrum új vezetése új műfajokat kíván meghonosítani, és beindítják a tájelőadásokat is.

– Keresem azokat a műfajokat, amelyeket az emberek szívesen fogadnának. Sokat dolgozom a Pécsi Nemzeti Színházban, ahol kiváló kortárs táncegyüttes működik: a híres Pécsi Balett. Ők mutatták be azt a Lisztománia című, a Liszt-emlékévhez kapcsolódó humoros balettet, amit ebben az évadban elhozunk a fehérvári tánckedvelő közönségnek. Elég sok balettet láttam az életemben, de olyat, amin az elejétől a végéig nevetni lehet, ezen kívül egyet sem. A szívem másik csücske egy olyan zenés műfaj, ami ugyan nem példátlan Fehérváron, de elég ritka: az opera, amit szeretnék meghonosítani a városban. Próbaként Rossini vígoperáját, A sevillai borbélyt visszük színre Gulyás Dénes rendezésében, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar és Drahos Béla közreműködésével. Drahos Béla személyében zenei szövetségesre találtam, és reményeim szerint a zenekar végre nem megtűrt nyűg lesz a prózai színházban, hanem a prózaival egyenértékű, művészi rangra emelt tagozat. Feltett szándékom, hogy a Vörösmarty Színházból háromtagozatos színházat csináljak, amelyben a próza mellett azonos értékkel jelenik meg a mozgásszínház és a zene, ezen belül az opera. Tervezzük beindítani a tájelőadások rendszerét is: kis létszámú, sikeres produkciókat viszünk el a megye falvaiba, kisvárosaiba. A jelenlegi repertoárban is találunk ilyen darabot, például a Két összeillő embert, amiből nem lehet eleget játszani.

Az adventi időszakra különleges eseménnyel készülnek: Szikora János a hétfői évadnyitó társulati ülésen jelentette be az Újszövetség-maratont, amivel a város teljes lakosságát szeretnék megszólítani.

– Színházunk színpadán, éjjel-nappal, megállás nélkül olvassuk fel az Újszövetséget. A felolvasásra Fehérvár lakóit kérjük fel, és természetesen a színház kapui is folyamatosan nyitva lesznek – várunk mindenkit, aki a maraton nézője, hallgatója kíván lenni. Fontosnak érzem, hogy a ránk zúduló verbális és vizuális szemétáradatban a színház a maga eszközeivel visszavezesse az embereket a tiszta forráshoz.

Kapcsolódó anyagok: