2018. november 15., csütörtök
Albert, Lipót

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

Hasonlóan gondolkodnak és alkotnak

2012. június 01., 23:08 [fehervar.net] L. M.

Az Asztal Társaság művészeti csoport alkotásaiból nyílt kiállítás az Öreghegyi Közösségi Házban. A nyolc, a figuratív-nonfiguratív határmezsgyéjén mozgó munkákat felvonultató képzőművész közös tárlata június 30-ig látható.


A nyolc alkotó közül négyen
tudtak eljönni a megnyitóra

A kiállítást megnyitó Szemadám György író, képzőművész bevezetésként arra hívta fel a figyelmet, hogy tavaly nyáron P. Boros Ilona törökbálinti lugasában alakult társaság nem érdekek mentén szerveződött, nem szolgálnak ki semmiféle kultúrpolitikát, ráadásul nem is zárt csoport: az Asztal "törzsvendégei" szívesen látnak maguk között hasonlóan gondolkodó és alkotó művészeket, akikkel időnként együtt dolgozhatnak vagy mutatkozhatnak meg. Az asztal körül jelenleg nyolcan foglalnak helyet, a tárlaton az ő munkáik láthatóak. Szemadám György azt is elárulta, hogy a Társaság tagjai közül többeket személyesen ismer, ezért örömmel tett eleget P. Boros Ilona felkérésének, hogy megnyissa a csoport második kiállítását, bemutassa az alkotókat és munkáikat.

Felényi Péter Budafokon élő képzőművész fémből készült domborműveket hozott a kiállításra. Ugyancsak fémből, pontosabban drótból alakított szobrokat mutat be a Prágában élő és dolgozó Lőrincz Zsuzsa.

Luzsicza Lajos Árpád sajátságos, csak rá jellemző szimbólumokkal alkotott, ironikus hangvételű festményeket állított ki. Székács Zoltánt korábban a kerámia foglalkoztatta, egészen a 80-as évekig, majd a festészet és a grafika felé fordult. A mostani tárlaton szimbolikus, de líraibb, forma- és színvilágában az ősi kultúrák felé forduló képekkel vesz részt.

A Glasgowban született, de már hosszú ideje Magyarországon élő Jim Urquhart az első pillantásra talán kevésbé látványos épületek, falfelületek festőiségét, szépségét tárja fel a kiállításon bemutatott művein.


Szemadám György élvezettel beszélt
az alkotásokról

Kohári Sz. Krisztina csepeli képzőművész eredetileg gobelinszövőnek tanult, mostanában inkább a festészet felé forduló útkeresés jellemzi. Kollázsain, tépett felületein a néző is eltépelődhet, a kompozíciók harmóniája, kiegyensúlyozottsága megnyugtató meditációra hívja a kiállítás látogatóit. A szintén csepeli Vankó István képei erőteljes, kifejező figuráik ellenére is elvonatkoztatott vonal-folt kompozíciók.

Az "asztaltulajdonos" P. Boros Ilona alföldi születésű, rajztanár szakon végzett, jelenleg Törökbálinton él. Sötét tónusú képein mindig van valami reményt sugárzó fényjelenség, akárcsak abban az igyekezetében, ahogyan megpróbálja összefogni a különböző helyekről érkező alkotókat.

Az Asztal Társaság tagjai már több alkalommal beszélgettek arról, hogy jó volna tartozni valahová, ahol hasonló szemléletű alkotók vannak együtt, mert izgalmasabb, nagyobb közönséget vonzó, és nem utolsósorban egymást felerősítő lehet egy ilyen csapat közös bemutatkozása. Az együtt munkálkodás kipróbálására is lehetőség nyílt egy tavaly nyári művésztelepen. A hasonló szemlélet esetükben abban mutatkozik meg, hogy valamennyien a figuratív-nonfiguratív határmezsgyéjén mozognak, szívesen használnak szimbólumokat és művészi alázattal fordulnak témáik és a felhasznált anyagok, technikák felé.

Szemadám György az alkotásokról beszélve rámutatott arra, ami a rendszeres kiállításlátogatóknak is feltűnhetett: az utóbbi időben a kiállításokon megszaporodtak a kollázsok, a többféle anyag egyidejű használata egy-egy alkotáson.