|
[Fehervar.net] 2007. március 6.
Mosberger Róbert és Zalka Imre fotóművészek munkáiból nyílt kiállítás a Volksbank Galériában.
A május 4-ig látogatható különleges tárlatot Pisák János, a Magyarországi Volksbank Zrt. Retail üzletág igazgatója és
Bircsák Eszter művészettörténész gondolatai vezették be.
Mosberger Róbert és Zalka Imre
|
„Negyedik éve működik a Volksbank Galéria hálózata: a már 48 tagúra bővült országos hálózatban sikeres
képzőművészeti kiállításokat rendezünk” - mondta köszöntőjében Pisák János, aki arról is beszélt, hogy a bank fontos
feladatának tekinti a mecenatúrát.
A tárlatot megnyitó Bircsák Eszter szerint a két „vándorfotográfus” képei archaikus technikával készülnek ugyan,
de témájukban nagyon is maiak - ugyanakkor régmúlt idők nyugalmát, békességét árasztják.
A nyugalom feltétlenül szükséges is a képek elkészítéséhez: erről a két fotográfus a kiállítás meghívóján részletesen
mesél. „...Szerettem volna, (mint mindenki), megérteni, megfogalmazni és megmutatni azt a világot, ami körülvesz.
A szerencsémnek is köszönhetem, hogy találkoztam olyan emberekkel, tanárokkal, barátokkal, akik segítettek abban,
hogy ezt a világot megértsem, és a rendelkezésemre álló eszközökkel megmutassam.
Mosberger Róbert egyik munkaeszköze
|
Számomra az egyik fontos vizuális eszköz a camera obscura (vagy lyukkamera), az ezzel készült felvételek alkotják a
kiállított képeim többségét. Ezeket a „régi” kamerákat szeretem hétköznapi tárgyakból elkészíteni: teásdoboz,
könyv, faládika. Mint vándorfotográfus négy éve fényképezem a dobozokkal fesztiválok, rendezvények előadóit, résztvevőit.
A technika egyszerű, de nagy gyakorlatot igényel (nincs kereső), és hihetetlen az a különös varázslat, a pillanat, ami
elindítója a fényképész és modellje közötti különös kapcsolatnak. Az objektív nélküli lyukkal való fényképezés hosszú
expozíciót, csendes, nyugodt, meditatív állapotot, türelmet igényel, mert másképp elmosódik, bemozdul, „szellemessé”
válik a modell a képen. Ez a szellemkép különben engem nagyon érdekel, mert izgalmas lenyomata is a folyamatnak.
Sokszor a végső képet egy régi fotóeljárás segítségével, a cianotípiával (kékszínű kép) készítem el. A fényérzékeny
oldatot ecsettel kenem fel egy papírra, és a ráfektetett negatívot napfény segítségével másolom”
- vall művészetéről Mosberger Róbert.
„A gép, amivel dolgozom, az 1800-as évek végén készült mahagóni fából. Az előhívott negatív - amely 18x24 centiméter -
százötven éves recepttúrák alapján, kézműves módszerekkel, érzékenyített akvarell papírra kerül. A megvilágítás és a
rögzítési eljárás után - a fény a nap - a kép, a csoda már látható. Az Argentotypia, mely Sir William Herschell
találmánya, 1843-ban vált ismerté, olyan lírai kifejezési módot teremt, ami nemcsak engem, hanem a képeket, a nézőket is
elvarázsolja” - fogalmaz Zalka Imre.
|
