Civil szervezet lehet a megoldás
[Fehervar.net] 2007. szeptember 5.

A Megyei Művelődési Központ (MMK) igazgatója, Pálfalvi András szabadságon volt a moziban összehívott tanácskozás idején, ezért utólag reagált az ott elhangzottakra. Véleménye szerint megvan a megoldás a mozi helyzetére, de ehhez a másik fél kompromisszumkészsége hiányzik.

   – Mivel nem voltam jelen az összejövetelen, csak áttételes információim vannak az eseményről – mondta el a fehervar.net-nek Pálfalvi András. – Az utólagos beszámolókból némi intézmény-ellenességet vélek felfedezni – holott intézményünk csak áldozati bárány ebben az ügyben. Ha az MMK 1999-ben Gyimesi Edit és a Flamex megkeresésére nem vállalkozik arra, hogy megyei intézményként egy városi közművelődési szolgáltatást adó mozit befogadjon, akkor 1999 végére a Barátság Mozi már eltűnt volna a város életéből. Az, hogy a mai napig is működik, a Megyei Művelődési Központnak köszönhető. A megyei önkormányzatnak nem feladata helyi szolgáltatások nyújtása, mégis elfogadta a mozi létét azzal a feltétellel, hogy a szakmai irányítást Gyimesi Edit társadalmi munkában vállalta, és tisztességgel teljesítette is. Az összes többi üzemeltetői feladatot, a jogi hátteret az MMK biztosítja azóta is.

   – Korábban a Flamex, illetve a Moziüzemi Vállalat csak bérelte a helyiséget a háztól, és önálló moziként üzemeltette a Barátságot?

   – A városi mozikat (a Köztársaságot, a Petőfit, illetve régebben még az Öreghegyi Közösségi Házban és a Gárdonyiban is voltak vetítések) egészen a multiplex mozi megjelenéséig működtette a Flamex, és amikor a Petőfi bezárásával 1999-ben kivonult a városból, felajánlotta a Barátság Klubmozi átvételét olyan konstrukcióban, hogy a berendezés továbbra is a város tulajdonában marad. Ez egyébként a mozi 2003-as közös felújítási pályázata után némileg változott, hiszen most már nekünk is vannak ott tárgyaink, például egy számítógép, illetve az a projektor, amivel a DVD-ket vetítik.

   – 1999-től 2004-ig teljesen gördülékenyen működött így a mozi?

   – A "közös ló" jól funkcionált (bár a szétválasztás is bármikor megoldható lett volna egyszerű könyvjóváírással), hiszen a kölcsönös jóindulat és a közös cél vitte előre. A Barátság Klubmozi már az első pillanatától kezdve exkluzivitást, egy más típusú filmkínálatot biztosított a város számára, ami nekünk is szívügyünk. De azzal is tisztában voltunk, hogy ez a működtetési forma nem teljesen szabályos, hiszen elfogadtunk egy társadalmi munkát, és felvállaltuk mindazt az anyagi és jogi felelősséget, amit a moziüzemeltetés jelent.

   – Sose merült fel, hogy Gyimesi Editnek állást kéne adni az intézményben?

   – Úgy értesültem, hogy az összejövetel kulcsszava a "státusz" volt. Az azonban valószínűleg nem hangzott el, hogy amikor 2004-ben Gyimesi Editet elbocsátották a múzeumtól, vele együtt több mint 130 embert küldtek el a megyei intézményektől: a mi házunkban is 47 százalékos létszámleépítés volt. Ezzel együtt szigorú létszámstopot léptettek életbe: a nyugdíjba került, vagy felmondással távozó alkalmazottak helyére sem vehettünk fel automatikusan új embereket. Az azóta is tartó folyamatos költségvetési megszorítások miatt a megyei önkormányzat később sem tud közalkalmazotti státuszt biztosítani a mozi számára.

   – Mi lehet a megoldás a mozi helyzetére?

   – Az Art-mozi Egyesülethez tartozó mozikat, amelyekhez a Barátság is csatlakozott, nem önkormányzati intézmények üzemeltetik: egyedül Kecskemét a kivétel, ahol egy művelődési ház működteti a mozit. A budapesti művészmozikat többnyire üzleti vállalkozások tartják fenn, a vidékieket pedig nonprofit szervezetek (alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok) üzemeltetik. Ezt én egyirányú útnak érzem, hiszen évek óta minden jogi és pénzügyi szabályozó ebbe az irányba tereli a művelődési intézményeket, és már sokhelyütt "szervezték át" őket kht-ba vagy egyesületbe: már városunkban is vannak olyan művelődési házak, nevezetesen a Gárdonyi Géza és a Vörösmarty Művelődési Ház, amelyek egyesületi háttérrel működnek. Véleményem szerint a Barátság Klubmozi számára is ez az egyetlen járható út, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy a két önkormányzat minden lehetséges formában támogassa a mozit, ahogy eddig is tette.

   – Ha ennyire kézenfekvő ez az üzemeltetési mód, miért nem valósult meg az elmúlt években?

   – Többször is előálltunk ezzel a javaslattal, a megyei és a városi önkormányzat is kezdeményezte, Gyimesi Edit azonban mindannyiszor elutasította: ő ragaszkodik ahhoz, hogy közalkalmazotti státuszt kapjon. Közben pedig egyre nehezebben sikerül megkötni vele a munkaszerződéseket: a tavalyit is csak tavaly augusztus 29-én írtuk alá, az idei szerződés végére pedig talán a jövő héten kerül pont, miközben már szeptembert írunk. Ennek az az oka, hogy az ilyen megbízási szerződés már színlelt szerződésnek minősülne, ha nem kellő körültekintéssel fogalmaznánk meg, és még így is a megyei önkormányzat elnökének jóváhagyása szükséges hozzá. Három-négy előszerződést Edit nem írt alá, ezért nem tudtuk számára kifizetni a járandóságát, de amint sikerül tető alá hozni a szerződést, havi rendszerességgel tudunk fizetni. Nagyon sajnálom, hogy ezen az ominózus tanácskozáson ő ezt úgy állította be, mintha mi nem akarnák neki fizetni, és már-már a becsületsértés határát súroló módon beszélt rólunk.

   – Azon az összejövetelen úgy tűnt, nagyon komoly ellentétek feszülnek Gyimesi Edit és a ház vezetői között.

   – Nincs olyan szakmai kérdés, amelyben a személyes kapcsolatok alapvetően meghatározóak lennének: ha a dolgok tisztességesen fel vannak állítva, akkor azok működnek. Ebben az esetben sem a személyes viszonyokkal kell foglalkozni, hanem a mozi ügyét kell megoldani. Az ehhez hasonló "tanácskozások" igazi célját nem látom, inkább revolver-politikai megoldásnak érzem, a számos "tetemre hívási" elemével együtt. Meg kellene találni végre az áttörési pontot, hogy a mozi életképesen működhessen tovább, de eddig minden kezdeményezésünk elbukott Gyimesi Edit öntörvényű magatartásán, aki inkább vállalta a munkanélküliséget és annak összes következményét.

   – Ha a mozi ügyének megoldása a cél, akkor nyilván az is felmerült már, hogy Gyimesi Edit makacs ellenállása miatt esetleg nem vele képzelik el a mozi jövőjét.

   – Tartózkodni akartam a személyeskedéstől, de ha már rákérdezett: nincsenek pótolhatatlan emberek. Ez cinikusan hangozhat, pedig természetesen más is tudná vezetni a mozit, más ízléssel, más filmekkel. Ha kiírnánk egy mozivezetői pályázatot, tucatnyian jelentkeznének – de biztos vagyok benne, hogy nincs ember, aki nála jobban értene hozzá. Tényleg unikális jelenség, hogy valaki ennyire régóta, ennyire mélyen odavan a filmforgalmazásért és a filmeknek a közönséggel való "összehozásáért". Ezt nem dicséretnek szántam: ez egyszerűen tény. A mozi ügyét mindenképpen vele együtt kell megoldanunk.

   – Eddig a mozi gyakorlatilag eltartotta magát a pályázati pénzekből, de az idei évet várhatóan hiánnyal fogja zárni – ezt az üzemeltetőnek kell finanszíroznia?

   – Igen, és ennél a témánál időzzünk el egy kicsit. Az üzemeltetőnek anyagi felelősséget kell vállalnia, és ha nem jön össze az a pénz, amiből fenntartható a mozi, bizony a zsebünkbe kell nyúlnunk és ki kell fizetnünk a számlákat. Edit ugyan elmondta azon az összejövetelen, hogy kevesebb a néző, az iskolákból is kevesebb diák jön a moziba, de elegánsan átsiklott azon, hogy miért. Ezt én nem tartom természetes folyamatnak, és alaposabban meg kellene vizsgálni az okokat, például a mozi műsorát, mert nem lehet mindent a filmletöltés és a boltokból olcsón hazavihető DVD-k számlájára írni. Ha ugyanis ez a folyamat folytatódik, akkor gyakorlatilag nézők nélkül marad és becsukhat a mozi. Tudomásul kell venni, hogy ma minden területen, a kultúrában is a piac diktál, és olyat kell kínálni, amire vevők az emberek. Ha egyesületi formában működne a mozi, a tagok közösen tanácskozhatnának arról, hogy mit lehetne tenni a látogatottság növelése érdekében, és egy egyesület esetében nagyon fontos a pártoló tagok köre is: azoké a mecénásoké, akik szívesen áldoznak a kultúrára.

   – Az MMK milyen forrásokból tartja fenn magát?

   – A megyei önkormányzattól csak az alkalmazottak bérét kapjuk meg, minden más költségre nekünk kell előteremtenünk a fedezetet. Ebben benne van a villanyszámla, a fűtés, a telefon, a benzin, a beszakadó tető és a villámhárító javítása – és természetesen az összes szakmai munka. A pályázatokon nyert összegek dologi kiadásokra nem fordíthatók, ezért más módon kell megtermelnünk a rezsiköltségünket. Ez eddig még minden évben sikerült, de ha a mozi mellett még más tevékenységünknél is hiány mutatkozik majd, akkor megeshet, hogy év végén pénz nélkül maradunk.

   Ha már a tevékenységeknél tartunk, muszáj reflektálnom egy mondatra, ami az összejövetelen elhangzott, és amely szerint a mozit jobban meg kellene becsülnie a háznak, mert mellette nem tudunk más értéket felmutatni, mint a népművészeti tevékenységet. Ezt a kijelentést minden munkatársam nevében visszautasítom, mert bár lehet, hogy az utca embere csak ennyit lát a munkánkból, mi ennél azért jóval többet teszünk: a vaskos munkatervünk számtalan feladatot tartalmaz. Mi nem városi szolgáltató intézmény vagyunk, és mint a nevünkből is látszik, tevékenységünk jelentős része nem is Fehérváron folyik. De ha a hozzászóló a népművészetet emelte ki, erre valóban roppant büszkék vagyunk.

   Amikor öt évvel ezelőtt az igazgatói pályázatomat írtam, az alapfeladatokhoz tartozó tevékenységi körökön túl három olyan dolgot fogalmaztam meg, amely nem csak erre a megyére, hanem az egész régióra jellemző. A három láb, amely nagyon biztosan áll és meghatároz egy komoly síkot: a néptánc, a tárgyalkotó népművészet és a honismeret. Akkor még a birtokunkban volt a Dunántúl legkomolyabb, legértékesebb, legszélesebb vertikummal rendelkező táncegyüttese, az Alba Regia Néptáncegyüttes a maga viselet- és szokásrendszerével. A megyei kézművesek és egyesületeik akkor éppen válságos helyzetben voltak, de azzal, hogy tevékenységünk egyik fő részévé váltak, sikerült megmentenünk őket. Dokumentáltuk a munkájukat, kiállításokat szerveztünk számukra, szakmájukat szervezett keretek között adhatták és adhatják tovább a fiatalabb generációknak – ezen a nyáron is roppant népszerűek voltak a Mesterségek Házában szervezett foglalkozások. Az általunk szervezett honismereti mozgalom az általános- és középiskolákban tömegeket mozgat meg: idén mintegy hatezer diák vett részt benne.

   A nagyközönség talán nem látja, de házunkban számtalan "albérlő" lakik, hiszen itt működik a TIT vagy a Fejér Megyei Pedagógiai Szakmai és Szakszolgáltató Intézet, mi adunk otthont a Civil Szervezetek Fejér Megyei Szövetségének és több civil szervezetnek. Számukra mi vagyunk a házmester, hiszen mi biztosítjuk az infrastruktúrát, az ápolt környezetet, hogy ne csak hozzánk, hozzájuk is örömmel jöjjenek az emberek.

L. M.

Kapcsolódó anyagok:
Kétségek között
Minden megoldásra nyitottak
Barátságtalan helyzetben a Barátság