|
(Válasz a „Civil szervezet lehet a megoldás” címmel megjelent interjúra)
2007. szeptember 11.
Mindenekelőtt megköszönöm a fehérvár.net újságíró-szerkesztőjének, hogy fáradságot nem kímélve érdeklődik és teszi
közzé a Barátság Klubmozi sorsában mérvadó szereplők véleményét a kialakult helyzetről és megoldásáról. A Civil
szervezet lehet a megoldás című, szeptember 7.-i cikkben foglaltakra - pontokba szedve - válaszolok az alábbiakban.
1. A helyszíni tanácskozáson és az első kérdésben is Pálfalvi András igazgató távollétének magyarázataként
merül fel, hogy ekkor ő szabadságon volt. Az igazgató és helyettesei pótszabadságban részesülnek többletmunkájuk ellátásának
kompenzálásaként. A tanácskozásra szóló meghívást - tudomásomra jutván a szabadság tárgyhétre történt kiterjedése - postán elküldtem
címére, mégsem jött el az összejövetelre. Ekként maradt magára a Fejér Megyei Önkormányzat kulturális bizottságának
elnöke az érthetően nem mindenben avatott védekező hálátlan szerepében. Felelősségvállalásról tanúskodó részvételéért
köszönettel tartozom neki - és minden megjelentnek. Azért emlékeztetőül (és a 18 órakor kezdődő mozielőadás miatt ez
előre tudható volt): 2 óra „feláldozásáról” lett volna szó.
2. 1998 nyarán (a Flamex igazgatójával, Horváth Ákossal egyeztetve) a Klubmozi üzemeltetésének kérésével magam
kerestem fel Pálfalvi Andrást. Elsőként a szóba jöhető intézmények közül, logikusan abból az egyszerű tényből kiindulva,
hogy a Klubmozi a ház falai között és megyei tulajdonú ingatlanban működik. Pálfalvi András ezen első alkalommal vállalta
az üzemeltetés átvételét (köszönet illeti ezért), azon ígéretemmel, hogy ezzel az intézménynek többletkiadása nem
keletkezik, a Művelődési Központ többletköltségeit és a Klubmozi kiadásait bevételeinkből térítjük. Mindezidáig e
feltételt teljesítettük. Ha azonban akkor ezt ő nem vállalta volna, nem a Klubmozi bezárása, hanem más
intézmény felkeresése várt volna rám.
3. Meglepve olvasom, hogy „...a berendezés [...] a mozi 2003-as közös felújítási pályázata után némileg megváltozott,
hiszen most már nekünk is vannak ott tárgyaink, például egy számítógép [erről később - Gy. E.], illetve az a projektor,
amivel a DVD-ket vetítik.”
Nos, a tények: nem 2003 és felújítási pályázat, hanem 2001 és NKA-hoz benyújtott pályázat videólejátszó és -kivetítő
vásárlására és üzembe helyezésére, a Barátság Klubmozi számára. Az NKA megítélt e célra 950.000 Ft-ot,
Székesfehérvár Megyei Jogú Város Kulturális Bizottsága 1 millió Ft-ot. Ez a tényleges költségek 96%-át fedezte; a
hiányzó 4%-ot (84.000 Ft-ot) tette hozzá a Fejér Megyei Művelődési Központ. Mindezek alapján talán joga volt
beleltározni a berendezéseket, de magáénak mondani (de facto) inkább dicsekvés, mint helyes. A megoldás nyilván
leltárkönyvi átvezetés, s igaz ez (a fentiektől teljesen független) 2003-as felújítással vásárolt és használatba vett
DVD-lejátszó, új hangrendszer (stb.) esetében is, konkrétan a pályázat önkormányzat-közi konzorciumi szerződésének
II/5. pontja alapján.
A számítógépről: kollégám saját berendezését hozta be a gépházba, miután a porta céljait szolgálni hivatott
(ám ott nem igényelt) internetvonalat megkapta. Mindez több okból (program, helyiségstruktúra stb.) a Klubmozi céljaira
nem hasznosítható, sőt ez (sajnos) fel sem merült.
4. Az „art” mozik működési formáiról Pálfalvi András találgatásai nem nyújtanak valós képet. A sokféle
üzemeltetési konstrukció között (nem egyedi példaként) jelen van az önkormányzati fenntartásé is. [Aki végigfutja
az Art Mozi Egyesület hivatalos honlapján a budapesti
és vidéki
mozik listáját, láthatja, hogy Pálfalvi András nem „találgatott”: az itt felsorolt fővárosi művészmozikat két
kivétellel üzleti vállalkozások üzemeltetik, a vidékiek pedig szinte kizárólóg nonprofit vagy üzleti formában
működnek – a szerkesztő megjegyzése.] Nem igaz, hogy az
ettől eltérők akár csak szóba jöttek volna közöttünk, bár utólag jól hangzik. Kizárólag a vállalkozási formát erőltette
mind a megyeháza vezetése, mind Pálfalvi András. Ezt tényleg elhárítottam: számítások bizonyították, hogy így
a működtetés drágább, de ennél is lényegesebb, hogy a 60 fős Klubmozi ebben a formában rentábilisan nem üzemeltethető -
nem véletlen, hogy példa sincs ilyenre az országban. Nem az volt a vita (és elutasításon) tétje, hogy megoldom-e a
fenntartók velem kapcsolatos gondjait, hanem, hogy akár rövid távon működik-e még a Klubmozi, vagy be kell zárni.
„Idei szerződés”? Ez évben először merül fel, eddig szó sem esett róla. Természetesen nem lehet színlelt
és tartalmában a Klubmozi működését veszélyeztető, efelől kell csak egyetértenünk majd. Ebben rejlik az én
„makacsságom”.
5. A „többször elutasított” szerződés esete egyetlen alkalom volt: 2006. márciusában olyan tartalommal
(feladatleírással) került elém, aminek ellátása mellett filmvetítés sem eshetett volna meg a Klubmoziban, sem pályázat,
sem hiteles elszámolások (stb.). Ezt sikerült augusztusban módosítanunk (hogy miért csak akkor, külön operett...).
6. „...ha a dolgok tisztességesen fel vannak állítva [! - Gy. E.], akkor azok működnek.” Egyetértek: ha
tisztességesen. A tanácskozást épp annak személyközi képtelensége, sőt eldurvulása miatt kellett kezdeményeznem.
Pálfalvi András pontosan tudja, mi hogyan zajlott közöttünk és a házban, 3 éve immár... Hogy pedig munkanélküli volnék,
a mozival, a moziért munkával eltöltött időm, annak működése (stb.) cáfolja. A megfogalmazás sértő ugyan, de nem
rólam szól.
7. Köszönöm a (tüskékkel jól megspékelt) elismerő szavakat.
8. Hogy miért csökkent a látogatottság (országszerte): esténként elég gyakran állok a mozi ajtajában; havonta
találkozom a legkülönbözőbb helyekről érkező „mozisokkal”; ja, és a Kodolányi János Főiskolán óraadóként,
egyszemeszteres tárgyként a filmpiac működését tanítom, nem sokaknak, de alapos „utánjárással”. El szabad
dönteni, a moziba járási szokásokról ki tud megalapozott véleményt kialakítani.
9. A vegyes profilú műsorszerkezet „bedugult” a multiplexek megjelenésével; rontja a nézők tájékozódási
lehetőségeit stb. Bezárt (sajnos) a Petőfi mozi, amelyben ilyen kísérlet zajlott; a nagyvárosi mozik egy része szintén
az art profil irányába menekült. Arról, hogy (értékén) milyen filmeket játszunk, nyilván csak az alakíthat ki
megalapozott véleményt, akinek azt nézőként módja van megítélni. Ahogy a vállalkozói, egyesületi (ez is új ötlet)
működtetési módról is azzal konzultálnék szívesen, aki dolgozott már ilyenben, nem csak felkapja a szót.
Nem folytatom, válaszom így is hosszú lett. Aki védekező helyzetbe kerül, így jár.
Mint a cikksorozatból kiderül, a helyzet nem rózsás. Amint a sajtó figyelméből látszik: nagyon is szükséges és
időszerű volt kiterjeszteni a megoldáskeresők, a megtorpantak és aggódók körét. Más végigmenni Fehérvár utcáin, mint
azelőtt.
És a Fejér Megyei Hírlap mai (szeptember 11.-i) száma kifejezetten reménykeltő felütéssel végződik. L. Simon László megoldási
javaslata (úgy érzem) nemcsak kimozdulást mutat a holtpontról, nem ötletelés és labdázás csupán, hanem egy finomításra
érdemes utat. Nagyon köszönöm.
| Székesfehérvár, 2007. szeptember 11. | Gyimesi Edit |
Kapcsolódó anyagok:
 Civil szervezet lehet a megoldás
Minden megoldásra nyitottak
Barátságtalan helyzetben a Barátság
|
