Kep3_vagva

Tárló

A kékszakáll és az erényöv

2018. június 14.   fehervar.net  

Supka Géza (1883-1956) régész, művészettörténész, író, újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Literatura című folyóirat és az Új  Világ című ifjúsági  lap főszerkesztője, az Ünnepi Könyvhét kezdeményezője híres volt széleskörű műveltségéről. Minden érdekelte, ezért aztán sokrétű tevékenysége mellett rengeteg témában gyűjtött újságcikkeket, írásokat, kivágatokat. A gyűjtemény a Vörösmarty Mihály Könyvtárban található, és közülük jó néhány önálló kutatás alapja lehetne.

 

A könyvtárnak ajándékozta

A Vörösmarty Mihály Könyvtárnak 1995-ben Supka Géza lánya, hagyatékának gondozója, Supka Magdolna művészettörténész ajándékozta oda azt a több mint 100 ezer kivágatból álló gyűjteményt, amelyet Supka Géza 1920-tól 1948-ig folyamatosan gyarapított. A magyarországi lapok mellett német, francia, olasz, angol újságokat olvasott: ezekből gyűjtötte össze, vágta ki a legérdekesebb írásokat, megannyi témában. Ezt a gyűjteményt kapta meg a könyvtár, ahol a helyismereti csoportban több polcot megtöltenek a gyűjtőcímekkel ellátott dossziék. A gyűjtemény nagy része zacskókban, borítékokban érkezett. Az eredeti szakrendet a könyvtár megtartotta, úgy, ahogyan Supka Géza rendszerezte a kivágatokat. Földrészekről, országokról, sorsfordító történelmi eseményekről, ismert személyekről, művészetről, tudományról szóló gyűjtemények egyaránt akadnak. A teljeség igénye nélkül, íme, néhány dosszié címe: Abesszínia, Afrika, Amerika, Ázsia, Vatikán, Olaszország, Magyarország, Görögország, Szovjetunió, Városok, Biológia, az I. és II. világháború, Biológia, Művészettörténet, Nők, Zsidókérdés, Személyek számos dossziéban, Szabadkőművesek, Kémek, Orvostudomány, Horthy, Mussolini, Napóleon. A kutatók munkájához manapság is sokféle érdekes adalékkal képes szolgálni Supka Géza különleges cikkgyűjteménye.

Olyan témák is akadnak, amelyek nem csak a tudósokat, kutatókat, hanem a kuriózumokra fogékony, mai olvasókat is érdekelhetik. Belekukkantottunk néhány dossziéba. A szenzációkra, különös sztorikra éhes emberek mindig is érdeklődve olvasták a bűnesetekről szóló történeteket, a bírósági tárgyalásokról készült beszámolókat, az extrém ügyeket. Supka Géza gyűjteményében is találhatunk ilyeneket: két dossziéban sorakoznak az általa válogatott, újságokból kivágott krimik. A 30-as, 40-es évek hazai és külföldi újságjaiból szemezgetett. Az írások, cikkek érdekes kortörténeti adalékok, és az adott időszak szokásairól, felfogásáról, büntetőjogi nézeteiről is nyújtanak némi ismeretet.

 

Korabeli érdekes sajtóper

Az is kiderül belőlük, hogy másképp viszonyultak bizonyos személyiségi jogi, kegyeleti kérdésekhez, mint manapság. A Pesti Hírlap például az 1937. január 12-ei számában teljes névvel közli, hogy Gyulán felakasztotta magát Lendvay Sándor hatvanéves telekkönyvezető. Azért lett öngyilkos, mert a hatóságokhoz érkezett több száz névtelen levélben megrágalmazták őt.

A cikk-kivágatok között több is foglalkozik Aba-Novák Vilmos festőművésszel. Az alkotó halála is vezető hír volt a lapokban

A cikk-kivágatok között több is foglalkozik Aba-Novák Vilmos festőművésszel. Az alkotó halála is vezető hír volt a lapokban

A Magyar Hírlap 1934. február 18-án arról számol be, hogy Japánban 2, illetve 3 év börtönre ítélték Mori és Hichifo japán őrgrófokat, kommunista üzelmek miatt. Elvesztették főnemesi címüket és főrendiházi tagságukat is. Ugyanabban a lapszámban olvasható Sós Imre cikke is, a Panama-botrány, ahogy ma látjuk címmel. A konklúzió: mindent túlél a francia demokrácia. Párizsból tudósított az Esti Kurír, mégpedig Weidman: A százarcú gyilkos a bírák előtt címmel. Az élvezetes stílusú írásból kiderül, hogy a blazírt Weidman öt gyilkosságot beismert. Társai közül különösen a Millian nevű vádlott volt ideges: neki esze ágában sem volt vállalni, hogy ő ölte volna meg nyakszirtbe lőtt golyóval Lebland impresszáriót. Weidman stílusához egy adalék: megjegyezte, hogy ötször ölt, de Deibler úr híres gépe (a guillotine) csak egyszer vághatja le az ő fejét.

A Magyar Nemzet Berlinből tudósított. Arról, hogy nyolc nő életéért felel a karlshorsti kékszakáll. Paul Ogorecov vasutas körülbelül 30 merényletet követett el nők ellen. Közülük hármat megfojtott, hetet kidobott a vonatból, utóbbiak közül öten belehaltak. A Magyar Nemzet 1942. január 12-én a tízesztendős biatorbágyi rémtett ismeretlen részleteit tálalta. Köztük azt, hogyan bizonyították rá Matuska Szilveszterre a robbanószer vásárlást. A Veszprémi Hírlap 1941. szeptemberben valószínűleg nevelő célzattal arról írt, hogy száműzték vagy megkövezték egykor, századokkal előbb a káromkodókat. A csúnya beszéd a katonaságnál is tiltott volt, megpálcázás, nők esetében megöntözés volt a büntetés. Nem olyan szavakra kell gondolni, amelyek ma már az általános iskolákban is röpködnek. Ilyenekért büntettek: ördögadta, -teremtette, asszonylelke.

A Szegedi Napló 1942. februárban azt állította, hogy nehéz helyzetbe került az angol titkosszolgálat, és Anglia sajnálja, hogy most nincsenek Mata Harik. A Nemzeti Újság 1942. áprilisban a magyar rendőrség bűn elleni harcát idézi fel, Mágnás Elza gyilkosától Trebitsch Lincolnig. Ugyancsak ez a lap, és szintén 1942-ben a magyar daktiloszkópia első nagy bravúrjának 35. évfordulójára emlékezik. Ujjlenyomatuk alapján sikerült rábizonyítaniuk a tettesekre a dánosi rablógyilkosságot. A halálbüntetés is témája volt az akkori írásoknak, a maihoz hasonló vitákkal fűszerezve. A híres detektívek külön paksamétában találhatók, Sherlock Holmes is sok cikkben szerepel. Hírül adták azt is, hogy feltalálták a hazugságvizsgáló gépet.

A férfivá operált debreceni gépírónő érdekes sajtóperéről is beszámolt az egyik újság 1936-ban. Kun Jolánból Kun József lett, a történetet egy szerelem is fűszerezte József és egy lány között. A bíróság elmarasztalt egy kaposvári hírlapírót, mert cikke megszégyenítő és lejárató volt Kun Jolánra-Józsefre.

 

Asszonyvásár és nőideál

A Supka-gyűjtemény kultúrtörténettel foglalkozó dossziéjában sokféle téma szerepel, de a gyűjtő külön őrizte meg azokat a kivágatokat, amelyek a párválasztási, esküvői szokásokkal foglalkoznak. Így például a Délvidéken megjelenő Napló 1933. júliusi számában arról olvashatunk, hogy Dél-Szerbiában mozgalom indult egy régi, a török világból megmaradt szokás megszűntetésére. A híres balkáni asszonyvásárról van szó: a vardari bánságban ugyanis még ekkor, a 30-as években is vásáron vették az asszonyokat. A Leányvásár Délvidéken című írás hosszan taglalja a menyasszonyok, illetve vőlegények eladásával kapcsolatos, vidékenként igen változatos szokásokat. Volt, ahol a vőlegény a felesége addigi neveltetését és élelmezését fizette meg. Egy-egy lány „ára” attól is függött, hogyan „használható” a háztartásban, a föld megmunkálásában. De voltak vidékek, ahol a lány szépsége számított az ár megállapításánál. Akadtak területek, ahol a vőlegényt kellett megvásárolni — ez azt jelentette, hogy hosszan alkudoztak a leányok hozományáról, amit a vőlegény részletekben is elfogadott. Az esküvői szokásokat összegyűjtő kivágatok között olyan gyászjelentések, megemlékezések is akadnak, amelyek hírt adnak „az utolsó” szatmári vőfély, Szögi Szabó Máté vagy az „utolsó” debreceni vőfély Bencze Mihály haláláról. Mindez jelzi, hogy a nagy tisztesség volt egykor vőfélynek lenni, a lakodalom tréfás rigmusairól, a násznép szórakoztatásról gondoskodni.

 

Tengeri ütközet és a jobbágyok násza

A Függetlenség című újság 1938. május 8-án a régi lakodalmak című írással eleveníti fel, hogyan házasodtak egykor. A cikk egyfelől foglalkozik a főúri lakodalmakkal is, feleleveníti, hogy Széchényi Zsófia és Zichy Ferdinánd egybekelésekor miként szórakoztatták igen ötletesen a vendégeket. Az angol kertben vásárt, a kastély színházában előadást, a Fertő-tó vizén „tengeri ütközetet” rendeztek. Amikor Zichy Miklós gróf 1822-ben nőül vette báró Kray Mária kisasszonyt, úgy rendelkezett, hogy 12 jobbágy pár is ekkor tartsa meg esküvőjét az ő költségén. Mindent megtettek, hogy a jobbágyok és az ő násznépük a földesurakkal együtt vígan ünnepelhessenek. Az egybekelők egyúttal kinyilvánították jobbágyi engedelmességüket és tiszteletüket. De arról is olvashatunk, hogy a gömöri jobbágyok házasságának semmi köze nem volt a szerelemhez: a szülők választottak ugyanis párt a fiúknak. A hatodik faluba is képesek voltak elmenni a legény nélkül, és megkérni a leány kezét. Csak a férfiak döntöttek az esküvőről, ezután közölték a fiúval, kit választottak számára. A bús, kedvetlen vőlegények és a síró menyasszonyok láttán a szülők csak annyit mondtak: „Ej, majd összetörődnek”.

Supka Géza javaslatára született meg az Ünnepi Könyvhét. Régi fotók idézik a virtuális kiállításon a hajdani könyvünnepeket

Supka Géza javaslatára született meg az Ünnepi Könyvhét. Régi fotók idézik a virtuális kiállításon a hajdani könyvünnepeket

Supka Géza persze nem csak összegyűjtötte egy-egy témában a legérdekesebb írásokat, hanem ő maga is közreadta kutatásainak eredményeit, hiszen nem „csak” tudósként, újságíróként, lapszerkesztőként is közismert volt. A Magyar Világ 1936. december 6-i számában jelent meg Fejedelmi mesalliance-ok című írása, amelyben olyan házasságokról írt, amelyekben a feleket az adott korban – társadalmi helyzetük alapján — nem tekintették egyenrangúnak.

 

Erkölcsi reform és bársonymasni

Supka Géza külön dossziét szentelt a Nők témájának, és aztán sok-sok dossziét betűrendben a híres nőknek. A Nők dossziéban több újságkivágat foglalkozik az erényövvel. 1933-ban arról olvashatunk tudósítást, hogy egy bánáti menyecske válópert indított, mert féltékeny férje acélabroncsos ingzsákba bujtatta, valahányszor elutazott, ettől pedig a szegény asszony teste kisebesedett. A Társadalmunk című lap 1933-ban többször is foglalkozott bizonyos Machay Károly erkölcsi reformtervezetével. Ő az Ébredő Magyarok Egyesülete „fiatal ébredői” közé tartozott, és azt indítványozta: „Szereljenek minden tizenkét éves leányra szeméremövet, melynek kulcsát az apa vagy a törvényes gyám őrzi és csak házasságkötés alkalmával, az anyakönyvezető adja ki a kezéből.”

A Pesti Napló 1937-ben cikksorozatot közölt A nő és a szépség címmel, amelyben azt vizsgálták, hogy egyes korokban miként ítélték meg a szépséget. A lapok a nők számára is adtak hasznos tanácsokat az életmóddal, az öltözködéssel kapcsolatban. A Magyar Nemzet 1938-ban 10 szabály nőknek címmel egyebek között ezzel a tanáccsal szolgál: „Gyermekded ruha az előrehaladottabb korú delnőn úgy fest, mint rózsaszínű bársonymasni egy bernáthegyi kutya nyakán.” Nos, persze, az idők változásával a nők szerepe és érdeklődése is változott. Jelzik ezt az 1948-as írások. A Magyar Nemzet cikke azt firtatja: Milyen lesz a jövő nőideálja? Egy másik írás, szintén 1948-ból, leszögezi: a kisvárosi nők dolgozni szeretnének és nem érdekli őket a divat.

 

Virtuális kiállítás

Supka Géza a híres nőkről is kivágott mindenféle cikket az újságokból. Egy sereg olyan „híresség” szerepel ezekben a kivágatokban, akiket manapság már csak a színháztörténészek, filmtörténészek tartanak számon. Bánky Vilma is közülük való, róla különleges külföldi karrierjéről a 8 Órai Újság 1926-ban tudósított. A szép szőke gépírókisasszony a világot jelentő deszkákról ábrándozott, Somlay Artúrnál vett órákat, hogy színésznő lehessen, ám a Belvárosi Színházban csúfosan megbukott. Ám a film számára előbb Bécsben majd Berlinben is felfedezték, és a pletykák szerint a legendás filmsztár, Valentino is beleszeretett. Korda Sándor mozirendező felesége, Corda Mária pedig egy gyönyörű, fekete cigánylány volt, akiből híres primadonna lett. És így tovább: Supka Géza A-tól (Aknai Bözsi) Zs-ig mindenkiről megemlékezik, aki akkoriban valamit is számított. Supka Géza gyűjteményét nagy becsben tartja a könyvtár.

A helyismereti csoport online felületén virtuális kiállítás látható arról az emléktárlatról, amelyet 60 éve hunyt el Supka Géza címmel 2016. június 9. és 14. között rendeztek. A virtuális kiállításon Supka életrajzán kívül egyebek között Igazoló levelek is láthatók, olvashatók a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartásáról. Az általa alapított és szerkesztett Literatura című folyóiratról is találhatunk adalékokat, belepillanthatunk ismert szerzőkkel folytatott levelezésekbe, akárcsak a Supka Gézáról szóló megemlékezésekbe. Az Ünnepi Könyvhétre vonatkozó utalások sem maradnak ki, és természetesen a lapkivágat gyűjteményről is találhat érdekes részleteket az olvasó.

Gábor Gina – Szabó Zoltán